Szerző: Dudás Dániel

Beküldve:

Hogyan legyünk közösségben egymással?

Első kérdés: 

-Miért tartja a Biblia fontosnak, hogy közösségben legyünk egymással? 

 

A legegyszerűbb válasz erre, hogy egyedül nem lehet Krisztushoz tartozni. Aki a többiekkel nem vállal közösséget, az Krisztussal sem vállal közösséget. 

Egyedül, magányosan, közösség nélkül lehetetlen megmaradni, és növekedni a hitben. 

A közösséghez fűződnek ígéretek is. 

 

„Ha ketten közületek egy akaraton lesznek mindenben, amit kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám”  (Máté 18:19). 

„Hitből hitbe”

 

– így hangzik az evangélium (Róm 1:17). Ezt egyedül nehéz kivitelezni. 

Végül, a Krisztusban hívők közössége bizonyságtétel a világ számára. Az, hogy szeretjük egymást, összetartozunk, összetartunk, szívesen vagyunk együtt – mások számára is vonzó lehet. 

 

Az első század végén lett szállóige a pogányok között, hogy a keresztényekről ezt mondták: „Nézzétek, hogy szeretik egymást!” 

 

Az mindig meglepő, mikor vadidegen emberek elkezdik szeretni egymást. 

De vajon, és ez a második kérdésem: 

 

  • nekünk ez miért nem megy, vagy miért megy nehezen? 
  •  

Először is: megmérgezett bennünket a világnak az individuális szemlélete.

 

Mindig csak „Én”, más nem számít. Az én akaratom, az én kényelmem, az én szokásaim. Magunkat állítjuk a középpontba. 

 

De a Bibliából kitűnik, hogy Isten népe nem az egyes emberekről, hanem közösségről szól. Az Ószövetségben azt olvassuk, hogy ha egyvalaki vétkezik, akkor az egész közösség vereséget szenved. Ha egyvalaki mély bűnbánatra jut, akkor az egész népet megáldja Isten. 

 

Az Újszövetségben pedig azt látjuk, hogy Jézus 12 tanítványt gyűjt maga köré, és onnantól kezdve együtt vannak három évig. 

 

Pál is azt írja, hogy ha egy tag szenved, vele együtt szenvednek a tagok mind. (1Korinthus 12:26)

 

Szintén Pál írja a római hívőknek: 

„Fogadjátok be egymást, amiképpen a Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére”.  (Róma 15:7) 

 

Krisztus hogy fogadott be engem? Gyenge, bűnös ember voltam. De ő szeretett, szeret. Nekünk is így kéne befogadni egymást: szeretettel, gyengédséggel. Ez a kulcsa annak a változásnak, hogy megszabaduljunk bűneinktől, és a krisztusi úton haladjunk. 

 

Úgy tudunk formálódni az Istennel való közösségben, hogy formálódunk az egymással való közösségben is. 

 

Másodszor: az a nagy problémánk, hogy nem akarjuk megtagadni magunkat. 

 

„Aki én utánam akar jönni, tagadja meg magát” – ezt mondja Jézus (Lukács 9:23). 

 

Ez számomra a közösség összefüggésében azt is jelenti, hogy ne versengjünk egymással, ahogy a tanítványok is tették, mikor arról szólt a vita közöttük, hogy ki a legnagyobb, vagy ki fog Jézus mellett ülni a Mennyországban (Lukács 9:46-50; Márk 10:35-45). 

 

Azt se feledjük el, hogy Júdás is ott volt három évig a tanítványi körben. Jézus őt is szerette. Megbecsült tag volt. 

 

Mire van szükségünk ahhoz, hogy közösséggé váljunk? 

 

Az első nagyon fontos: az alázat. 

 

Az a felismerésem, hogy én egyedül kevés vagyok, szükségem van rátok, a közösségre. Egymásra szorulunk. 

Alázat az is, hogy nem vagyok befejezett ember. Úton vagyok, haladok, de még átépítés alatt. Időnként veszélyes, hisz hullhat a törmelék. 

 

Pál apostol is hasonlót állít magáról: 

„Nem tudom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék” – írja (Fil 3:12), pedig ő nálunk sokkal tökéletesebben követte Krisztust. 

 

Nem jó, hogy mindig a másikhoz viszonyítjuk magunkat. Azt figyeljük, hogy önmagunkhoz képest fejlődünk-e, és ne azt akarjuk bebizonyítani, hogy kicsit feljebb vagyunk, mint a másik. 

 

„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál.” (Filippi 2,3)

A másik nagyon fontos: a szeretet. 

 

Ez nem egy szétfolyós, langyos érzés, hanem tartalmas, bátor, olyan, ahogy Isten szeret minket. 

 

Ez a közösség szempontjából azt jelenti, hogy kész vagyok nemcsak elfogadni a másikat, hanem testvérévé válni, személyválogatás nélkül. 

 

A harmadik fontos: megbocsájtás.

 

Ez nehéz. Közösségben előbb-utóbb előfordul, hogy megbántjuk, megsértjük egymást. De meg kéne tanulnunk olyan nagylelkűen megbocsájtani, hogy már előre megbocsájtunk mindenkinek. Hozhatunk egy olyan döntést, hogy nem tehetnek ellenünk olyat, ami miatt megsértődnénk, ami miatt bosszút forralnánk, ami kizárna minket a közösségből. 

 

Tehát: alázat, szeretet, megbocsájtás. 

 

Jézus segítségével próbáljuk meg így megélni a közösséget egymással. 

 

(Ez 2022. szeptember 7-én hangzott el Bétán.)

 

Forrás: https://apcsel29.hu/

Beküldve:

Kísértéseinkkel való küzdelem

Olvasmány: Máté evangéliuma 4:1-11, Jézus megkísértése

    A Sátán azért kísértette meg Jézust, hogy eltántorítsa az Isten akarata – tervei, vágyai, céljai, szándékai – iránti tökéletes engedelmességtől. 

Azt próbálja kihasználni, hogy az ember önmaga megelégítésére és dicsőségére vágyik. 

 

    Fontos megfigyelni azt, hogy Jézus Isten Igéjére hivatkozott végig, és nem hagyta magát becsapni a Sátán által. 

Mit tanulhatunk mi Krisztus példájából? 

  1. A Sátán a legnagyobb ellenségünk. Valóság, aki lelkünk ellen tör. Láthatatlan, de nagyon is gonosz erőkkel harcolunk, amelyek arra törekszenek, hogy lelki sötétségben maradjunk, és örökre elkárhozzunk.
  2. A Szentlélek segítsége és Isten igéjének helyes alkalmazása nélkül nem arathatunk tartós diadalt bűn és kísértés fölött. 

Hogyan győzzük le a kísértést Isten Igéjével?

  1. Ismerjük fel, hogy Isten Igéje által hatalmunk van ellenállni a Sátán minden próbálkozásának. 
  2. Elmélkedjünk sokat Isten Igéjén, hogy kifejthesse hatását életünkön: olvassuk, és gondoljuk végig újra és újra, hogy mit jelenthet, és hogyan tudnánk alkalmazni a mindennapjaink során. 
  3. Könyörögjünk Istenhez segítségért. 

Néhány hasznos ige, melyek segítségével győzhetünk kísértéseink fölött:

Erkölcstelen magatartás és életvitel. 

„Öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne kényeztessétek úgy, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.” (Róma 13:14)

(Azonosulnunk kell Jézussal, eggyé kell válnunk vele, hogy életünkkel az ő példáját kövessük: vegyük át értékrendjét és elveit, váljunk hozzá hasonlóvá. Törekedjünk erre.)

  • Hazugság. 

„Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt.” (Kolossé 3:9)

(Tehát régi embert levetkőzni, Jézust felöltözni.) 

  • Vezetők iránti elégedetlenség. 

„Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak…” (Zsidók 13:17)

  • A lelkesedés elvesztése. 

„A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Galata 6:9)

  • Félelem a jövőtől. 

„Nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Timóteus 1:7)

  • Szexuális kívánság. 

„Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld! Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat.” (2Timóteus 2:22) 

  • Bosszúvágy. 

„Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Máté 6:15)

(Haragot tartani bűn, mert keserűséget szül és romlást hoz az ember lelkére. Ha nem bocsátunk meg másoknak, Krisztus sem bocsát meg nekünk, mivel a bűnt választottuk.) 

  • Isten Igéjének elhanyagolása. 

„Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” (Máté 4:4) 

  • Aggodalmaskodás az anyagiak miatt. 

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” (Filippi 4:6) 

(Imádkozz bátran! Tanulj meg kommunikálni Istennel!) 

 

(A jegyzet a Tűzbiblia alapján készült.) 

Beküldve:

Milyen szempontok alapján szavazok?

Rögtön az elején leszögezem: itt pártnév, politikus neve nem fog szerepelni. Értékek mentén voksolok, és nem pártok, hangzatos szólamok irányítanak. 

Tény, hogy konzervatív vagyok. Albrecht Erich Günter ezt írta: „A konzervatív alatt nem azt értjük, hogy ragaszkodunk a tegnaphoz, hanem hogy aszerint élünk, ami mindig érvényes.” Esetemben ez a Szentírás. Mindig érvényes marad. A világ megváltozik, megőrül, a feje tetejére akar állítani dolgokat, de a Biblia egészséges tanítása sziklaszilárdan áll. 

Michael Oakeshott így definiálta a konzervativizmust: „Konzervatívnak lenni tehát azt jelenti, hogy a jól ismertet előnyben részesítjük az ismeretlennel szemben, a járt utat jobban szeretjük a járatlannál, (…) a korlátozott többet jelent nekünk a korlátlannál, (…) az elegendő a bőségesnél (…)”

 

Az egyik szempont, mely a döntésemet segíti, hogy mely pártok állnak ki a teremtési renden alapuló család, férfi és nő szövetsége mellett. Félreértés ne essék. Nem ítélem el az LMBTQ-mozgalom tagjait. Mély emberi drámájukat megértéssel és diszkréten kezelem. Viszont egyetérteni nem tudok azokkal, akik ezt a vágyukat megélik, és ezt reklámozzák.  

Így nem tudom támogatni azt a pártot, vagy pártszövetséget, ahol akár csak fel is merül az a terv, hogy legalizálják az azonos neműek házasságát, vagy nagyobb teret adjanak azoknak a lobbistáknak, akik az LMBTQ-vallás tanait hirdetik, többek között fejlődésben levő gyermekek lelkét rongálva ezzel. 

 

A másik szempont, hogy az egyes pártok hogyan állnak a zsidó néphez. 

A Bibliában egy Bálám nevű ember ezt mondta Izráel népének: „Áldott, aki téged áld, átkozott, aki téged átkoz!” (4Mózes 24:9) Ez a mondás többször is elhangzik a Szentírásban, még Isten szájából is. Az Úr szereti az ő népét, azt viszont nem szereti, ha valaki bántja, szidja őket. 

 

Ezért nem tudok olyan pártra, pártszövetségre szavazni, ahol akár csak az egyik pártban is zsidógyűlölő ember, emberek vannak, akik, ha még csak viccből is, de náci karlendítést gyakorolnak. Ezt mélységesen elítélem. Elborzadok tőle. 

 

Ez a két fő szempont segít nekem abban, hogy kire is voksoljak. Nem könnyű a választás. De nem is olyan nehéz. 

 

A népszavazás sokkal könnyebb lesz. Tiszta a sor: 4 nemmel fogok voksolni. Miért? Ebből a videóból kiderül. 

Muzslai-Bízik Bencze

 A kép a 2018-as Országgyűlési Választáson készült

Beküldve:

Az orosz invázió Ukrajna ellen

Hol kezdődött a konfliktus és merre tart?

Az alábbi cikkben hárman foglalnak véleményt: Hezam Nóra (a Budapesti Műszaki Egyetem nemzetközi gazdálkodás alapszakán tanul, a Külügyi és Külgazdasági Intézet gyakornoka), Tuček Viktor (a Károli Gáspár Református Egyetem történelem szakos hallgatója, a Külügyi és Külgazdasági Intézet gyakornoka), Pálházy Ferenc (a Károli Gáspár Református Egyetem történelem szakos hallgatója).

Hezam Nóra: A február 24-én kitört orosz-ukrán háború váratlanul érte a világot. Ez a konfliktus tulajdonképpen az első olyan európai háború a 21. században, amely két, viszonylag jól felszerelt fegyveres erővel rendelkező ország között zajlik. Összefonódott gazdasági és kereskedelmi kapcsolati hátterükből adódóan pedig teljesen átalakultak a globális kereskedelmi viszonyok is. Szemtanúi lehetünk tehát az átformálódó kereskedelmi kapcsolatoknak, új típusú megállapodásoknak. Fontos megjegyezni, hogy nem csupán fegyveres háború, hanem ezzel együtt információs, dezinformációs háború is folyik. Mindkét fél saját narratíváját igyekszik számára hatékony módon kiépíteni, ha kell ferdítenek is. Az Oroszország elszigetelését célzó intézkedések 25 éve folynak, a háború azonban, mintegy felgyorsítva ezeket, azonnali szankciócsomagok aktiválását eredményezte a háború idején. A Nyugat célja Oroszország teljes ellehetetlenítése. Ez a háború valójában nem Ukrajna és Oroszország, hanem az USA és Oroszország között zajlik.  Előtérbe került a konfliktus hatásaként az önellátóság és a nemzeti tartalékok tudatos tervezése is. A német szövetségi kormány az utóbbi időben hatalmas haderőfejlesztésekbe kezdett. Olaf Scholz német kancellár elmondása szerint százmilliárd eurós pénzügyi alapot hoz létre az ország védelmi képességeinek fejlesztésére, és ezentúl minden évben a hazai GDP 2% -át meghaladó alapot fordít erre a célra. Hazánk tekintetében ezzel kapcsolatban elmondható, hogy az idei évben a védelmi kiadásokra 1003 milliárd forintot fordíthat a tárca, 2024-re pedig elérjük a NATO felé vállalt 2%-os arányszámot a védelmi költségvetést illetően.

A közzétett intézkedések és tervek alapján a Honvédelmi Szervezet 2022. évi kiemelt feladatai közé sorolható többek között:

  • – „a Honvédelmi Tárca 2022–2031. évekre vonatkozó Hosszú Távú Tervében rögzített, Zrínyi Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programhoz kapcsolódó képességfejlesztési programok, valamint működés-fenntartási feladatok végrehajtása,
  •  
  • — az EU részére 2023-ra felajánlott V4 EU Harccsoport magyar nemzeti modulok felkészítési rendezvényeinek megszervezése és végrehajtása, részvétel a műveleti parancsnokság felkészítési rendezvényein, valamint a validációs gyakorlaton.”

Felmerül a kérdés, hogy mi zajlik mindeközben Moszkvában.

Moszkva nem éri be féleredményekkel. Hozzá kell tenni, hogy a szakértők úgy vélik, az orosz hadsereg közel 90%-a még érintetlen, s ez egy lényeges információ a béke láthatósága és az erők összevetése miatt is.  Mevlüt Çavuşoğlu török külügyminiszter úgy nyilatkozott, a felvetett hat ügy közül négyben megegyezés született, és úgy vélte, a béke is látóhatáron belül lehet.

 

De menjünk vissza a történelemben egy kicsit. A Szovjetunió 1991 decemberében történt megszűnése teljesen átrajzolta a hatalmi erőviszonyokat, felborította az addigi nagyhatalmi dinamikát és súlyos gazdasági-politikai válságot okozott az utódállamként létrejött Orosz Föderációban. Vlagyimir Putyin szakított a jelcini évtized irányvonalával és erősen központosított hatalomgyakorláshoz nyúlt, amely Richard Pipes harvardi történészprofesszor, Oroszország-szakértő szerint mindig is jellemezte Moszkvát. 

Tuček Viktor: A mai Oroszországot, a látszat ellenére, inkább az egykori cári vezetés és a modern totalitárius demokrácia ötvözete irányítja. A Szovjetunió felbomlásával Oroszország kikerült a nagyhatalmi státuszból, de a törekvések továbbra is jelen vannak. Ukrajna a kiváló termőföldjeivel kulcsszerepet játszik ebben, ezért ugyan nem jogosan, de várható volt az orosz térhódítás a régióban. 

 

Pálházy Ferenc: Ukrajna nyugat felé mozdulásáról a következőket tudom mondani. Az orosz stratégiai gondolkodás kulcskérdésként viszonyul ahhoz a mintegy 2500 km sugarú zónához, amely Moszkva és a nyugati nagyhatalmak között terül el. Az elmúlt két évszázad tapasztalataiból az orosz fél azt a következtetést vonta le, hogy e végtelen szárazföld a legszervezettebb hadsereget is demoralizálja, megtöri, szétzilálja. Éppen ezért Moszkva értékelése szerint a nyugati katonai szövetséget kereső Ukrajna stratégiai krízist jelent Oroszország számára. Kijev nyugati közeledése tehát felborította Kelet-Közép-Európa közel harminc éve kialakult stabilitását. 

 

Hezam Nóra: Március 18-án a moszkvai Luzsnyiki stadionban tartották a Krím Ukrajnától való elcsatolásának 8. évfordulójának ünnepségét. Vlagyimir Putyin orosz elnök beszédében hangsúlyozta: „Oroszország soha nem térdelt le és nem is fog”. A háború még tart, az Ukrajna elleni offenzíva folytatódik, a béke pedig sajnos még messzinek tűnik.

(A vendégcikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztő (Muzslai-Bízik Bencze) álláspontját. De az izgalmas, okos írásokat szívesen közöljük. Várjuk a Te véleményedet is!)

Beküldve:

,,Putyin most mindent egy lapra tett fel” – Vendégposzt Hezam Nórától

Bendarjevskiy Antonnal, a Danube Institute kutatási igazgatójával, újságíróval és biztonságpolitikai szakértővel Hezam Nóra beszélgetett 2022. március 9-én az orosz-ukrán konfliktusról.

 

 

Hezam Nóra (H.N.): – Talán senki számára nem újdonság, hogy az utóbbi hetek reflektorfényében az Oroszország és Ukrajna között zajló kiélezett fegyveres konfliktushelyzet témája áll.  

Zbigniew Brzezinski lengyel származású amerikai politológus és nemzetbiztonsági főtanácsadó úgy fogalmazott, hogy a világ legfontosabb kétoldalú kapcsolata Washington és Peking között van. 

Tekintettel az Oroszországot érintő gazdasági szankciócsomagra és arra, hogy Oroszországgal szemben Ukrajna mellett egységes a NATO országok szolidaritása – még a független Svájc is állást foglalt Ukrajna mellett -, hogyan hat Oroszországra ez a fajta gazdasági elértéktelenedés, és hogy változik a világgazdasági súlyponteltolódások dinamikája az Egyesült Államok és Kína között? 

 

Bendarjevskiy Anton (B.A.): – Az elmúlt évekből is jól látható, hogy Amerika számára az első számú ellenséget Kína jelenti. Az amerikai-orosz kapcsolatok most háttérbe szorultak. Több ígéretes témáról is tárgyalt az Egyesült Államok és Oroszország, a kirobbant háború azonban sokat változtatott ezen, és a fókusz átkerült Oroszországra. A legnagyobb nyertes tehát most Kína.

 

H.N.: – A nyugatnak sikerült elszigetelnie Oroszországot annyira, hogy Kínához forduljon segítségért. 

 

B.A.: – Így van. A technológiai szankciók Oroszországot Kína felé tolják. 

 

  H.N.: – Megfigyelhetjük, hogy a pénzügyi rendszer is kínai mintákra alakul át. Oroszország Kína felé sodródásával pedig alárendelt helyzetbe kerül. 

 

B.A.: – Kína átveszi a nyugati piacokat, és nyert egy szövetségest, ami az esetleges későbbi konfliktusokban felhasználható lesz. 

 

H.N.: – Lát Ön esetleg egyenlőséget USA és Ukrajna érdekszférája között? Tehát akkor, ha egyenlő értékeik vannak, Ukrajnának az az érdeke, hogy megegyezzenek és béke legyen, ugye?

 

B.A.: Fontos ehhez látni az előzményeket is: 2014-ben Ukrajnát megtámadta Oroszország, megszegve ezzel többek között az 1997-es egyezményt, melyben a felek megállapodtak, hogy nincsen semmiféle területi követelésük egymással szemben. Ukrajna csak abban látta a hosszú távú megmaradását, ha az agresszorral szemben együttműködésre lép a NATO-val. Kelet-Ukrajnában nyitott kérdés volt ez, ahol a harcok 2015 után is folytatódtak változó intenzitással, ezekről azonban kevesebb szó esik. 

 

H.N.:  – Vonható- e párhuzam Joe Biden oroszellenes politikája és Obama Kína-politikája között? 

 

B.A.: Ha Joe Biden választási programját nézzük, Trump vonalát követte a külpolitikájában. 

Az amerikai közvélemény eléggé Oroszország- és Kína-ellenes. Az USA ugyanúgy folytatta a szankciós politikát Oroszországgal szemben, és az amerikai belpolitika ezt erősen támogatta.

 

H.N.: – Beszéljünk a hadfejlesztéssel kapcsolatos aktualitásokról is. A haderőfejlesztést tekintve 2024-re elérhetjük a NATO által elvárt 2%-os arányszámot, ha követjük a jelenlegi beruházási tempót. Ön szerint ezt felértékeli az orosz ukrán konfliktus, és megindulhat egy intenzívebb fegyverkezési verseny?    

 

B.A.: – Ez a verseny már most látható és tapasztalható. Németország is egyre erőteljesebb fegyverkezésbe kezdett. Sokan fontosnak tartják a közös EU-s hadsereg fejlesztését, hisz ezáltal is kilpéhetünk a NATO ernyője alól. A megfelelő védelempolitikára szükség van, ezen a jelenlegi helyzet sokat változtat és folyamatosan alakítja. Biztos vagyok benne, hogy az orosz-ukrán konfliktus egy közös európai hadsereg ötletét csak erősíti és felgyorsíthatja.

  

H.N.: – Érdekes lehet ezek után az is, hogy a stratégiai szövetségek képesek lehetnek-e felváltani az EU-t kisebb stratégiai szövetségek együttműködési rendszerére. Azonos álláspont hiányában geopolitikailag az együttműködés felértékelődhet véleménye szerint? 

 

B.A.: – Az Európai Unió példás egységet mutatott eddig, és a migrációs politikában is megfigyelhető egy erős koordináció. Amiben nincs egység, az az energiaellátás kérdése, amiben az Egyesült Államok az EU-ra erős nyomást gyakorol. Fontos továbbá megjegyezni, hogy az USA lemondott a napokban az orosz kőolajról és gázról. Oroszország gazdaságát alapvetően nagyon komolyan érinti az energetikai kérdés, az EU pedig nagyon kiszolgáltatott helyzetben van, ha csak a kőolajat nézzük, 27%-a Oroszországból érkezik. Ha valamelyikről lemondana, nagyon komoly gazdasági sokkal nézne szembe.

 

H.N.: – Végezetül a francia külüggyel kapcsolatban beszélgessünk még. Franciaországnak a politikájára alapozva reális esélye lehet arra, hogy felértékelődjön az EU-n belüli irányítási ereje? Illetve Macron és Putyin közötti kapcsolat intenzitása aláhúzhatja a francia külpolitikának azt az irányát, hogy német pénzből, de francia irányítással valósuljon meg akarata az EU-n belül?

 

B.A.: – Ez lenne a francia terv. Merkel távozásával és Nagy-Britannia kilépésével nem maradt olyan EU-s vezető, aki markánsan tudná képviselni az Unió érdekeit. Macron egy közös európai mediátorként igyekszik fellépni, aki képviseli az EU-s érdekeket.

 

H.N.: – A tárgyalások Putyinnal nem eredményeztek sajnos semmit. Az ígéretek nem szültek érdemi előrelépéseket. Nehéz tehát meglátni, hogy hová fejlődik a francia külpolitika. A viszonyokat pedig a francia választások is újrarendezhetik. 

 

B.A.: – Angela Merkel intenzív tárgyalásainak azért voltak kézzelfogható eredményei. Macrontól kevésbé van esély hasonló eredmények elérésére Putyinnal. Ugyanis az orosz vezető kevésbé veszi komolyan, mint korábbi elődeit. 

 

H.N.: – Tehát az orosz invázió nemcsak a világgazdaságot billenti ki eddigi egyensúlyi helyzetéből, de teljesen átrendezi a súlyponteltolódásokat az Egyesült Államok, Oroszország és Kína között. Az érdekszféra–ütköztetések pedig egy új világrend kialakítását feszítik ki a geopolitika mai térképén.  

 

(A szerző a Budapesti Műszaki Egyetem nemzetközi gazdálkodás alapszakán tanul. A vendégcikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztő (Muzslai-Bízik Bencze) álláspontját. De az izgalmas, okos írásokat szívesen közöljük. Várjuk a Te véleményedet is!)

Beküldve:

Karácsony után

Érdekes ünnep a karácsony. Valahogy kényszert éreznek az emberek ilyenkor arra, hogy visszafogják heves indulataikat. Több vitafórumon is jelen vagyok, ahol egész évben megy az adok-kapok. Most a tagok úgy döntöttek, hogy három napig legyen fegyverszünet.

 

Amellett, hogy tetszik ez a békességre való törekvés – és természetesen támogatom –, álságosnak, álszentnek is érzem a dolgot.

 

Feszültségekkel teli év elé nézünk, elég csak a vírushelyzetre vagy a közelgő tavaszi országgyűlési választásokra gondolni. Akárhogy is, ezek az események mindenkit érintenek többé-kevésbé. Sok vitát végignézek , végighallgatok a témában, és részt is veszek némelyikben. Látom, tapasztalom, hogy milyen könnyen elborítja a feleket az indulat. Főleg
online.

Üdítő volt, hogy ez karácsonykor kissé lecsillapodott. 

 

Azon gondolkoztam miért csak Jézus szülinapján van ez. (Most arra nem térnék ki, hogy valóban ekkor született-e Krisztus. Abból indulok ki, hogy a karácsony az Ő születésének napja, és a szeretet ünnepe a világ számára).

Szóval: Jézus születésnapján, a szeretet ünnepén legyen béke, ne vitatkozzunk, ássuk el a csatabárdot. Rendben van. De arra miért nem gondolnak az emberek, hogy Krisztus felnőtt, itt élt a földön 33 évet, aztán meghalt, feltámadt, és most az Atya jobbján ül? Vajon ez utóbbiak nem sarkallnak minket békére, csak a születése?

Vagy miért nem szívlelik meg az emberek egész évben Jézus tanítását, aki a Béke Fejedelme, és aki arra bátorít minket, hogy: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és
imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak.” (Lukács evangéliuma 6. fejezet)

Ha ezeket a szavait szem előtt tartanánk, rögtön kevesebb lenne a gyűlölködés, lázadás, és több a szeretet és a tisztelet egymás felé. 

 

Sajnálom, hogy vége a karácsonynak, és az emberek úgy érzik, hogy újra lehet egymás anyját szidalmazni, gyűlölködni.

Eszembe jut a Neoton Família dala, és velük együtt éneklem:
„Ha elmúlik karácsony,
A szeretet lángja halványabban ég (…)
(…)
Három napig jók vagyunk, sőt emberségesek,
Istenem, hadd legyen egész évben ilyen a világ!”


Legyen így!

 

Beküldve:

Borvacsora

Miért égünk ki a húszas éveinkben?

Régi tervem volt már a borvacsora, így örültem nagyon, hogy létrejöhetett. Kis Botondnak hála, finom tokaji borok és ínyenc sajttálak voltak. Tötős János és Mary pedig a Jelen Baptista Gyülekezet termével segítettek nekünk. A kulináris élmény mellett nagyon izgalmas beszélgetés alakult ki a tíz résztvevő között. 


Az egyetemista és pályakezdő fiatalok többsége átéli a burnoutot, azaz a kiégést. Miért van ez? Miért nem tudunk dönteni a sok lehetőség között? Miért bizonytalanodunk el? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ. A beszélgetésben mindenki aktívan részt vett, a végén csak azért hagytuk abba, mert már öreg este volt, és indulni kellett haza. 


Talán az egyik ok az lehet, hogy túl korán kell eldöntenünk, mivel szeretnénk foglalkozni. Tizennégy évesen ez lehetetlen küldetés. Persze vannak kivételek, akik már ekkor céltudatosak, de ők a nagyon kevesek táborát erősítik. Ráadásul az iskola sem készít fel arra, hogy jó döntéseket hozzunk. Épp ezért nem ismerjük meg egyálalán saját magunkat, és sorozatosan rossz döntéseket hozunk. A családban és a közvetlen környezetünkben is azt látjuk, hogy a felnőttek beszállnak a mókuskerékbe, és álmaikat elhagyva, azt hajtják nyugdíjas korukig. Ez szomorú, és nem nyújt nagy perspektívát.
Gyerekként még vágyhatunk arra, hogy tűzoltók, állatorvosok, színészek, énekesek, kukások legyünk, aztán felnövünk, be kell állnunk a sorba, és elfelejtjük, hogy valaha voltak álmaink. Túlélő üzemmódra kapcsolunk. Nem csoda, ha a huszonévesek többsége fásult lesz. Az élet értéktelenné válik a szenvedély hiányának hatására. Tapasztalataink szerint ez a tendencia már a tizenéveseknél elkezdődik, csak náluk durvább, mert ők, amint kezdenek felnőni, egyből az élet szürke oldalát látják, nincs részük a gondtalan fiatalságban.


Mégis, mi segít akkor? Dönthetünk úgy, hogy nem ragadunk bele ebbe a szomorú állapotba, hanem kockáztatunk, és megpróbálunk kitörni a mókuskerékből. Merünk álmodni, nagy célokat kitűzni, és kitartóan végigmenni az úton, míg meg nem valósulnak terveink. Megtanuljuk meglátni az élet értékét, és hálásnak lenni az elégedetlenség és a szorongás helyett. Isten is a hálára buzdít. A Bibliában olvassuk: „Mindenben hálákat adjatok”  (1 Thessalonika 5:18); és: „Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!”


 (Jeremiás siralmai 3:22-23)

Mester Evelin és Muzslai-Bízik Bencze

Beküldve:

Benned a létra

„Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”

 

Weöres Sándor A teljesség felé című kötetének Szembe-fordított tükrök című verséből származó idézete találóan írja le a Reformátorok terének szimbolikáját. A 16. kerület Rákosszentmihály városrészében 2017-ben, a reformáció 500. évfordulója alkalmából nyílt közösségi park 12,000 négyzetméteres területen terül el, ahol a reformátorok emlékműve mellett kilátó, kávézó, csúszdapark és játszótér is található. A reformáció napja alkalmából ide látogattunk el. Ragyogó napsütéses őszi idő van; öröm a séta és a beszélgetés itt, Közép-Európa legnagyobb reformáció-emlékhelyén. 

 

A téren szembeötlő a hármas szám szimbolikája: a tér keleti, magasabb fekvésű részén az emlékmű mellett egy kilátó és egy kávézó kapott helyet, az egykori bányafal mentén kialakított alsó részen pedig csúszdapark, játszótér és görög amfiteátrum található. A plató közepén R. Törley Mária szobrászművész alkotása áll. Az emlékmű egész alakos bronzszobrai három reformátort ábrázolnak: Luther Mártont, Kálvin Jánost és Bocskai Istvánt. A fiatal Luther a reformációt elindító, általa megfogalmazott 95 tételt emeli az ég felé, Kálvin a Bibliát tartja a kezében, a díszmagyarban ábrázolt Bocskai pedig egy papírt tart a föld felé, mely a protestánsok számára vallásszabadságot biztosító 1606-os bécsi békére utal. Szobraik egymás felé és egy három méter átmérőjű szökőkútra néznek, ahol egy óriási glóbusz tetejéről folyik alá a víz. A víz, a forrás Isten szimbóluma; a glóbusz a Földet jelképezi, amelyet Isten a vízzel tisztára mos; maga a kút a folyamatos megújulás szükségességére utal. A szobrok egy körcikkely formájú talapzaton állnak, amelynek külső oldalán a felirat a reformátorok nevét és életük idejét hirdeti, a belső oldalon lévő posztamenseken pedig a reformációhoz kapcsolódó üzenetek olvashatók. 

 

Luthernél Jézustól származó idézet szerepel: „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” A Kálvinhoz társított idézet a Zsoltárok könyvéből származik: „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!” Bocskai posztamensén Péter első levelében található üzenete áll: „Minden gondotokat hagyjátok az Úrra, mert neki gondja van rátok.” A szökőkút külső ívén a hitre való bátorítás sorai olvashatók, melyeket Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Egyházkerületének püspöke mondott az alapkőletételen: „Tartsd meg a hitet, újítsd meg és erősítsd meg a hitet, és akkor ez a hit megtart téged.”

 

A 80 négyzetméteres kávézó 30 négyzetméteres terasza a játszótérre néz. A kávézó fehér színe az eget, míg a barna a földet szimbolizálja. Bauhaus stílusú, és ívelt háromszögformát mutat. Sok családos van kinn a téren gyerekekkel: autóval a közeli utcákban és a lenti parkolórészen is lehet parkolni. Élvezik is néhányan a reggeli kávéjukat, miközben a gyerekek játékát felügyelik a játszótéren.

 

Mi is kipróbáljuk a tér játszó- és sporteszközeit: hintázunk a Noé bárkáját megidéző, mindenféle irányba mozgó hajóban, a fészekhintában, ugrálunk a gumiasztalon, tapossuk a kültéri konditerem sítalpját, húzódzkodunk a felülést elősegítő hasizom-erősítő eszközön. Közben jókat nevetünk magunkon. Miénk is itt a tér, és kortalan szórakozást biztosít.  

 

Utoljára a park keleti részén álló kilátót másszuk meg. A torony 165 méteres tengerszint feletti magasságon helyezkedik el, és 22 méter magas építmény. Két kilátószintje van: mindkét szinten ülőalkalmatosságok biztosítják a kényelmünket, és Budapest 360 fokos körpanorámája tárul elénk. Az alsó szinten a kilátó történetét nézhetjük meg fényképeken, míg a felső kilátószintre 100 lépcső vezet fel, 17 méteres magasságba. A budai Várheggyel megegyező tengerszint feletti magasságban vagyunk: a toronyból látjuk a várnegyedet, és vice versa a Nemzeti Galéria teraszáról is látható a torony. A felső terasz külső karéján a környék és Budapest látványosságai is fel vannak tüntetve, hogy könnyebben észrevegyük őket. Maga a kilátó acélszerkezete egyébként utalás az ég és föld között kapcsolatot teremtő emberre, valamint a földben gyökerező, de fölfelé törekvő természetre is. A kilátó fehér színe az égre utal, de állítólag érdemes az esti órákban is ellátogatni ide, mert akkor a teljes díszkivilágítást bekapcsolják. A kilátó tövében elhelyezett óriási emlékkövek padként is működnek, a teret pedig az öt kerületrész egy-egy facsoportja keretezi.   

 

Nézzük a szemünk előtt elterülő, gyönyörű városunkat odafentről, és elhatározzuk, hogy ide még mindenképp visszatérünk: hozunk távcsövet is, hogy alaposabban meg tudjuk nézni a távolban a Budai Várat, a Gellérthegyet, a János-hegyet, a Budai-hegységet, a Pilist, vagy éppen a Gödöllői-dombságot; hogy lecsússzunk a csúszdán; és teszteljük a kávézó kínálatát. Elhatározzuk azt is, hogy jövő nyáron német-svájci „reformációs zarándoklatot” szervezünk, ahol bejárjuk a Luther és Kálvin életéhez kötődő legfontosabb helyszíneket. Aki szívesen csatlakozna, tudassa, tervezzen és tartson ebben velünk! 

Mindenesetre a Reformátorok tere inspiráló szakrális térré vált a számunkra: a reformátorok szobrainak árnyékában tervek születtek, és egy jót beszélgettünk. 

 

 

Majoros Szidónia és Muzslai-Bízik Bencze

Előző
Következő
Beküldve:

Mennybemenetel ünnepe

Krisztus mennybemenetelére emlékszünk ma. Szerényen húzódik meg naptárunkban ez az ünnep, pedig óriási jelentőséggel bír.  Negyven nappal húsvét után, 10 nappal pünkösd előtt Jézus hazatért a Mennyei Atyjához. 

 

Luther Márton így szól erről a napról: 

 

– Csodálatos dolog lehetett látni, amint Krisztus eltűnik a tanítványok szeme elől, és felmegy a mennybe (ApCsel 1,9). A jó tanítványok részint ezt gondolhatták: „Együtt ettünk-ittunk vele, és most a szemünk láttára felvitetik a mennybe; csak nehogy szemfényvesztés legyen!” 

 

Merthogy nem mind voltak egyaránt erősek a hitükben, ahogy Máté írja a 28. rész végén: „És amikor ők tizenegyen meglátták őt, leborultak előtte, némelyek pedig kételkedtek.” (Mt 28,17)

 

Én Jonas doktort igen jól ismerem, de ha ő most fölemelkedne a levegőbe, és eltűnne a szemünk elől, bizony különös gondolataim támadnának. 

 

(Luther válogatott művei. Asztali beszélgetések. 4864. Krisztus mennybemenetele)

Ebben a csodálkozásban én is osztozom Márton testvérrel. De közben erősen hiszem is, hogy hamarosan mindannyian követjük Jézust haza. Erős honvágyam van. Szeretnék végre megpihenni és megnyugodni az Ő ölelésében. Kisírni magam a vállán, bár azt ígérte, hogy ott már nem lesznek többé könnyek. S mindenekelőtt hálát adni a keresztért és a megváltásért.

 

Viszont azt is tudom, hogy míg ez megtörténik, addig küldetésünk van. Az Újszövetség kijelenti, hogy a világegyetem jövője az egyház kezében van (lásd Róma 8, 19-21; Efézus 3,10). Az egyház pedig az Ő gyermekeiből, belőlünk, újjászületett hívőkből épül fel. Mi vagyunk Jézus keze, lába, szeme, szája. 

 

 

 

„Krisztus-másolatok” vagyunk, ahogy Gerard Manley Hopkins mondja.

„… mert Krisztus tízezer helyen játszik, 

szemekben, karokban, arcokban látszik, 

s ez így kedves, az Atyának így tetszik.”

 

Testvérem, Barátom, tudd, hogy Jézus ma, és egész földi életed során, rajtad keresztül szeretne bátorítani, vigasztalni, szegényeket támogatni, segíteni, szeretni – cselekedni. Legyünk erre készek!

(Ez az írásom egy éve jelent meg egy közösségi portálon, de most felújítva ismét olvasható.)

Beküldve:

A közösségek megtartó ereje – Beszélgetés Süveges Gergővel

Inspiráló emberrel találkozni mindig öröm. Süveges Gergőt eddig mindig csak képernyőn, távoli színpadon láttam, illetve a rádión keresztül hallottam a hangját, most végre személyesen is feltehettem neki néhány kérdést.

Fotó: Román Péter

Míg készültem a veled való beszélgetésre, több cikket elolvastam, sőt a könyveiddel is elkezdtem megismerkedni (Apa-kép-írás; Apaszem). Többször találkoztam azzal az utalással, hogy apaként Istent akarod a négy gyermeked számára bemutatni. Ennek mi az útja-módja?

Feleségemmel, Margittal, harmonikus családot szeretnénk építeni, aminek a kiegyensúlyozott házasságunk az alapja. Ez az egyik legfontosabb megtartó erő a gyermekeink számára. Ehhez kapcsolódik az is, hogy az életünkbe, hitünkbe vezetjük be őket minden szempontból: magyarul beszélnek, mert mi is ezen a nyelven kommunikálunk; életünk fontos része az Istennel járás, így ez beépül az ő gyakorlatukba is.

Hogy alakult ki ez a gondolkodásmódod? Milyen családi háttered van?

Édesanyám egészen kicsi koromtól kezdve azon igyekezett, hogy templom közelében legyek. Mindent megtett azért, hogy jó döntést tudjak hozni. Mire elértem a kamaszkort, már önszántamból jártam a Szent Imre templomba. Vonzott a közösség. Kamaszkorban nagyon fontos a valahová tartozás. De ez abban a korban biztosan nem a szülőket jelenti, hanem valami teljesen más társaságot. Ekkor nagyon fontos, hogy megtartó, vonzó közösség álljon a tizenéves lázadó mellett. Számomra az akkori évek nagyon sok kegyelmet hordoztak, máig érzem a hatásukat.

Margittal is abban a közösségben találkoztatok.

Részben. Ugyanabba a gimnáziumba jártunk, de igazán a közösségben figyeltünk fel egymásra.

Nagyon elfoglalt ember vagy. Másodpercre pontosan be van osztva az időd.

Édesanyám is mindig ezt mondja. (nevet)

Hogy tudsz mindeközben a feleségedre, gyermekeidre időt szánni? Milyen tanácsot tudsz adni egy hasonlóan elfoglalt embernek?

Talán érdemes néhány alapkérdést tisztáznom magamban: Istennel vagy Isten nélkül akarom élni az életemet? Magamért akarok élni, vagy azért akarok magamért élni, hogy másoknak élhessek? Családdal vagy család nélkül képzelem el a jövőmet? Ha azt a döntést hozom, hogy Istennel, másokért és családdal, akkor attól kezdve igyekszem minden napi döntésemet ezen a szűrön keresztül vizsgálni. Ettől persze nem biztos, hogy könnyebb lesz éles helyzetben döntenem, de világos mércém van, amelyhez viszonyulni tudok.

Ez a családi életben mit jelent? Hogyan telik egy átlagos nap a Süveges családnál?

Olyan nincs. Minden nap más. Fontosnak tartjuk, hogy lehetőleg együtt induljon a nap, és törekszünk rá, hogy együtt is zárjuk közös vacsorával, beszélgetéssel, imával. Igyekszünk figyelni arra, hogy legyenek olyan kiemelt idők, melyeket csak a gyermekeinkkel töltünk.

Van már kiskamaszotok is. A tinik hamar észreveszik a szülők legkisebb botlását is. Hogy bírjátok?

Mindig is igyekeztünk őszinték lenni a gyermekeinkkel. Hagyjuk, hogy lássák: nem vagyunk tökéletesek. Ha hibázunk, bocsánatot kérünk tőlük. Azt hiszem, egyetlen esélyünk van: ha tudunk jóban lenni velük, sokat beszélgetünk és igyekszünk velük kapcsolatban maradni. Az állóháború semmire nem jó. Ha párbeszédben maradunk, akkor van esélyünk kérdezni. Nagy ajándék, ha egy kamasz komolyan válaszol.

Izgulsz amiatt, hogy a gyermekeid megtérnek-e, vagy sem?

Imádkozunk értük. Valakitől azt tanultuk: Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei. A hitét mindenkinek magának kell megküzdenie. Mi annyit tehetünk, hogy próbálunk vonzó, élhető életformát mutatni nekik. A döntés azonban az ő dolguk.

Szigorú apának tartod magadat?

Keretek és szokásrendszerek vannak, amelyeket igyekszünk tartani. Egyesek szerint csak arra jók, hogy legyen mitől eltérni, de mi még hisszük, hogy van megtartó erejük.

Margittal közös szolgálatban is dolgoztok. Néhány szóban mutasd be, kérlek!

Az NCD (Natural Church Development) alapítója Christian A. Schwarz német evangélikus teológus. A kilencvenes évektől kezdődően 86 ország több mint 70 ezer közösségét vizsgálta meg. Alapkérdésük, hogy mitől lesz egy gyülekezet egészségesebb. A közösségi élet nyolc minőségi jellemzőjét vizsgálják: a megerősítő vezetést, az ajándékalapú szolgálatot, a szenvedélyes lelkiséget, az inspiráló istentiszteletet, a szükségletorientált evangelizációt, a szeretetteljes kapcsolatokat, a holisztikus kiscsoportokat és a hatékony struktúrákat. Minden közösségnek vannak erősségei, amelyekre támaszkodhat, és vannak olyan területei, amelyekre több figyelmet érdemes fordítania. Ma már bármely Krisztus-követő közösség elvégezheti az NCD Állapotfelmérést, mi pedig munkatársainkkal támogatást tudunk adni ahhoz, hogy elindulhassanak a fejlődés felé.

Az evangélikus egyháznak miben kellene fejlődnie?

Nagyjából negyven-ötven magyar közösség adatai állnak eddig rendelkezésünkre, ennek legfeljebb tíz százaléka evangélikus. Így aztán semmiképp nem reprezentatív, amit mondok, de úgy tűnik, az inspiráló istentisztelet sokak örömteli tapasztalata, ugyanakkor a megerősítő vezetés terén – nem csak a gyülekezetek vezetőinek, hanem tagjainak ugyanúgy – érdemes lenne lépéseket tenni.

A gyakorlatban hogy működik ez a szolgálat?

Online, anonim kérdőíves felmérés, aztán diagnózis, majd az eredmények megértése, utána a fejlődés irányának meghatározása, majd apró, személyes, reális elhatározásokon keresztül egyéni, személyes fejlődés. Nem egyszeri nagy vállalás, hanem tartós változást hozó folyamat, majd az annak nyomán kibontakozó egyre egészségesebb gyülekezeti élet: ez a reményünk, ebben szeretnénk segíteni minden krisztuskövető közösséget. Sok információ olvasható www.ncd.hu oldalon, és minden kérdésre szívesen válaszolunk az info@ncd.hu e-mail címen.

Forrás: Híd Magazinban,  2017/4. (apák) szám.

  • +36 20 419 5664
  • bencziklopedia@gmail.com

Adatkezelesi Tájékoztató

 © Bencziklopédia 2020 Minden jog fenntartva!