Szerző: Dudás Dániel

Beküldve:

Legyünk Krisztus forradalmárok! – Exkluzív interjú Nicky Cruzzal

Sátánista pap nemzette, boszorkány szülte. Bántalmazták testileg-lelkileg. Édesanyja még azt a napot is elátkozta, amikor világra hozta. Kamaszkorában Puerto Ricóból New Yorkba került. Mindez az 1950-es évek végén történt, amikor bandák terrorizálták a várost. Ő a legveszélyesebb alakulat, a Mau Mau főnöke lett, és rettegett tőle mindenki. Gyilkolt, fosztogatott, erőszakoskodott, mindaddig, míg a „dzsungelbe” meg nem érkezett egy gyengén látó, vézna prédikátor, akinek a szavai és szeretete gyökeresen megváltoztatták az életét. Fegyvereit Bibliára cserélte. A Sátán szolgájából Jézus Krisztus követője lett. Saját bevallása szerint nagyjából 53 millió embernek beszélt eddigi élete során az örömhírről. Életéről két könyv is íródott, amelyek magyarul is megjelentek: David Wilkerson: Kés és kereszt; Nicky Cruz: Repülj, kicsim, repülj! Az idén nyolcvanharmadik életévét betöltő Nicky Cruz evangélistával budapesti látogatásakor beszélgettünk.

Fotó: Híd magazin Készítette: Győrfi-Bátori Péter, a kép a Magyar Pünkösdi Egyház engedélyével jelent meg.

Nem először jár Budapesten, legutóbb 1985-ben beszélt megváltozott életéről egy templomban. Azóta eltelt harmincöt év. Érzékel valami különbséget az akkori és a mostani Magyarország között?

A nyolcvanas években ebben az országban még orosz megszállás és szocializmus volt. Éreztem, hogy az emberek félnek, és nem ismerik a szabadságot. Engem is meg akartak ijeszteni: mindenhol katonák voltak, akik árgus szemekkel lesték a mozdulataimat. A depresszió sötét felhőként telepedett erre a népre. Nem tudták, nem mondhatták ki azt szabadon, ami a szívükben volt. Az érzelmeiket is nehezen vállalták fel, látszott, hogy leuralt, megfélemlített körülmények között élnek. 

Ennek ellenére csordultig volt a templom, sőt, ha jól emlékszem, a környező utcákba szorult a hallgatóság egy része. Tegnap este találkoztam egy hölggyel, aki még azon az alkalmon tért meg, és azóta rajta keresztül az édesapja és a testvére is átadta az életét az Úr Jézusnak. Ez óriási öröm számomra. 

 

1985-ben történt valami, ami nagy hatással volt arra a döntésemre, hogy ismét Magyarországra jöjjek. Egyik fiatalasszony a tömegből virágot szeretett volna adni, és bár a tolmácsom azt tanácsolta, hogy ne fogadjam el, mert veszélyes lehet a jelen levő hatóságok miatt, én mégis érte nyúltam. Az alkalom végén magammal vittem a virágot a szállodába, és beletettem egy üveg vízbe. Sokáig nézegettem, gyönyörködtem benne, miközben imádkoztam az országotokért: „Érkezzen el ide is a mennyei felfrissülés, és induljon virágzásnak ez a hely.” Ez a kis virág teremtette meg bennem a vágyat, hogy lássak itt is sok-sok életet,

amint reménytelenből reményteljessé alakul, és onnantól kezdve sokat imádkoztam Magyarországért. 

 

Hálás vagyok az Úrnak azért, hogy mostanra ebben az országban is teljesen megváltozott a légkör. Az emberek szabadabbak és lelkileg éhesebbek Isten dolgai iránt. Az akkori sötét felhő eltűnt, az emberek gyönyörűek; a város is sokat szépült, fejlődött azóta.

Köszönjük szépen. Reméljük, hogy legközelebb, mikor meglátogat minket, még több újjászületett hívő lesz országunkban, mint most. Én ifjúsági munkásként úgy látom, hogy a fiatalok nagy többsége ma is bajban van. Tudom, hogy ez a terep az ön számára nem ismeretlen. David Wilkerson Kés és kereszt című művéből és az ön életrajzi könyvéből is tudhatjuk, hogy milyen nehéz kamaszkora volt, tele gyűlölettel és mindenféle káros szenvedéllyel. Mit tanácsol: hogyan szólítsuk meg ma a fiatalokat?

Ez jelenleg az egész világon életbevágóan fontos kérdés. A fiatal generációk már olyan mértékű szabadságban nőnek fel, amilyet mi még nem ismertünk. Könnyebb és olcsóbb különböző káros dolgokhoz és szerekhez jutni, amelyek súlyos függőségeket okoznak. Épp ezért nem érdeklődnek Isten iránt, hisz számtalan izgalmas, hazug dolog veszi őket körül. A kapcsolataik sem megfelelőek, a saját kultúrájuk felé mozdulnak, az idősebbek magas lóról akarják őket oktatni.

 

Az ördög elrabolja tőlük a gyermeki ártatlanságot, és a tiszta szívüket teletölti gyűlölettel. Sajnos sokan meg is halnak, még mielőtt nagykorúak lennének. Miközben szívják, szippantják, lövik a kábítószert; estéről estére alkoholmérgezést kapnak; pornófüggőségben, játékfüggőségben szenvednek; rettentően magányosak, úgy érzik, egyedül maradtak. Sokan közülük az öngyilkosságba menekülnek. A sátánnak rengeteg eszköze van arra, hogy pusztítsa őket. 

 

A hívők pedig élik a kényelmes életüket, s becsukják a szemüket, fülüket; pedig gyakran a saját gyermekeik is hasonló dolgoktól szenvednek, csak még el tudják játszani szüleik előtt, hogy nincs semmi baj. 

 

Ez így nagyon nincs rendjén. A gyülekezetnek cselekednie kéne ebben a helyzetben. Lépjünk ki a komfortzónánkból, kezdjünk el beszélgetni a fiatalokkal, ismerjük meg őket, forduljunk feléjük szeretettel, megértéssel, és hirdessük nekik Krisztus örömhírét. Imádkozzunk értük rendszeresen, hogy a Szentlélek szálljon rájuk, és töltse be kiüresedett életüket célokkal, örömökkel, hittel, szenvedéllyel.

Layout 1

Fotó: Híd magazin Készítette: Győrfi-Bátori Péter, a kép a Magyar Pünkösdi Egyház engedélyével jelent meg.

Jól látom, hogy az ön életében David Wilkerson hasonló szerepet töltött be? Mi a legfontosabb, amit tanult tőle?

David a lelki apukám volt. Nagyon sokat foglalkozott velem; időt, pénzt, energiát szánt rám. Ha ő nincs, ma nem beszélgetünk egymással. Ő hozta el számomra a sikátorba az örömhírt. Rengeteget tudnék beszélni róla, nehéz kiválasztanom a legfontosabbat. De talán az adakozó szíve volt az, ami legtöbbször ámulatba ejtett. Evangélistaként, lelkipásztorként és egy folyamatosan növekedő szolgálat vezetőjeként mindig azt hangsúlyozta, hogy adjunk bátran magunkból (időnkből, pénzünkből, figyelmünkből, szeretetünkből) az embereknek. Törődjünk velük. Ebben nagyon szenvedélyes volt. 

 

A mai napig is emlékszem egy történetre, amikor Wilkerson Brooklynban szolgált. Az egyik ottani bandának a főnöke elkezdett kötekedni vele, és panaszkodni: „Magának tiszta cipője van, nekünk semmink sincs.” A srác egy mélyszegénységben levő nagycsaládból származott, ahonnan még kisgyermekként kitették a szűrét. David erre elgondolkozott. Aztán leült a járdára, lehúzta a cipőjét, és a fiúnak ajándékozta. Zokniban ment a kocsijához két háztömbön át. Az emberek nevettek rajta. De mi, utcagyerekek, az ilyen és ehhez hasonló cselekedetei miatt kezdtük őt komolyan venni. 

 

Később Wilkerson elmesélte, hogy az eset közben visszagondolt Booth generális szavaira, aki azt mondta: „Lehetetlen egy ember szívét Isten szeretetével átmelegíteni, ha a lába fázik.” (William Booth az Üdvhadsereg alapítója. – A szerk.) Ezt a hozzáállást én is magamévá tettem, és szeretnék benne egyre inkább fejlődni. 

 

S még egy fontos gondolat, amelyet Davidtől tanultam: az evangelizáció addig nem teljes, míg az evangelizált emberekből nem lesznek evangélisták. Foglalkozzunk a frissen megtértekkel, neveljük őket, ne sajnáljuk tőlük az időnket, energiánkat. Így fogjuk betölteni Krisztus missziói parancsát, amely Máté evangéliuma 28. fejezetének végén található.

Forrás: Híd Magazinban,  2020/3. (világjárvány) szám

Beküldve:

Főszerepben az Ige – vendégposzt Barna Bálintól

Húszéves a Jákim Stúdió, és velük együtt a modern magyarországi evangéliumi színjátszás is. Honnan indultak, hová jutottak és merre tartanak? Erről is beszélgettünk a társulattal a Rikkancsok című előadásuk megtekintése után.

„Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat Istenünknek a kietlen tájon át!” – jutnak eszembe Ézsaiás könyvének sorai a Jákim Stúdió Rikkancsok című színdarabját nézve. Nemcsak amiatt, mert – ahogyan a cím is utal rá – kikiáltók népesítik be a színpadot. Amiatt is, mert a darab ugyanúgy az istenvárás élményéről szól, mint a bibliai prófécia. Nincs klasszikus értelemben vett cselekménye, mégsem mondhatni azt, hogy nem történik benne semmi: a Jézus második visszatértét várók reményei, vágyai, érzései öltenek formát szavakban, mozgásokban, táncban, énekben vagy rappelésben.

Fotó: https://www.parokia.hu/

Óvatos becslésem alapján a szövegkönyvnek körülbelül a kilencven százaléka bibliai idézetekből és azok áthallásaiból állhat. A legtöbbször szó szerint idéznek; máskor reflektálnak Isten szavára, továbbgondolják, megpörgetik, így az Ige önálló életre kel, és főszereplővé lép elő a darabban. A rikkancsok, akiken keresztül megszólaltatik, csupán harsonák, szócsövek, megafonok, akik tarka ruhákba öltözve jelenítik meg az örömhír sokszínűségét. A fények, színek, hangok, zenék, az egyszerű és stilizált színpadi kellékek pusztán keretet biztosítanak az elhangzottaknak. Végig az Ige marad fókuszban.

A darab egy pontján belép a rikkancsok közé valaki, aki még nem találkozott Jézussal, aki még nem engedte be a szívébe az örömhírt. Kételyeit, félelmeit, hiányérzetéből fakadó szorongását hol flegmasággal, hol gúnyolódással, hol indulatossággal próbálja elfedni. Ahogy azonban az Ige újra és újra tükröt tart elé, úgy kezd lépésről lépésre lehámlani róla mindaz, ami mögé valódi énjét rejtette, és végül védtelennek, magányosnak, sérülékenynek látjuk őt. Csak így képes azonban ő is meghallani mindazt, amit körülötte a többiek, és így tudja saját bőrén megtapasztalni azt az igazságot, hogy a hit hallásból van. És végül megtér.

Fotó: https://www.parokia.hu/

Várjuk őt


Húszéves lett a Jákim Stúdió Színházi Társaság, amely profi és amatőr színészek segítségével állít színpadra elgondolkodtató színdarabokat az evangélium fényében. Indulásakor az evangéliumi színház még igen újnak számított Magyarországon, később azonban mások is követték példáját, még a határon túli magyarság körében is. Az ünnepi alkalmon a Jákim Stúdió a Rikkancsok című művet adta elő az Eötvös10 Közösségi és Kulturális Színtér épületében. Az előadás megtekintését követően a társulatról, a jubileumról, a keresztyén színjátszáról és a Rikkancsokról is beszélgetünk a tagokkal, valamint részt vehettünk születésnapjuk családias hangulatú megünneplésén.

„A Rikkancsok azért különleges, mert ritkán látott műfajt képvisel. Bár sok elemből tevődik össze, alapvetően a grádicsok énekéhez hasonlít. Kórusszerűek a párbeszédek, egymás mondatait fejezzük be, egészítjük ki, ebben rejlik a nagy kihívás színészileg is” – magyarázta Barva László, a darab egyik szereplője, aki majdnem tizenhat éve tagja már a társulatnak. „Nem igényelt nagy karakterformálást, az viszont komoly kihívás volt benne, hogy megtanuljuk a szöveget, mert másfajta szövegtanulást és másfajta megközelítést igényelt, mint a korábbi előadásaink. Egy-egy jelenetet a jelenlévő összes színésszel egyszerre lehetett csak elpróbálni, így a begyakorlása is rendhagyó volt számunkra.”

Forrás: https://www.parokia.hu/

Bár minden darabjuk az Ige fényében készül, az isteni igazságból igyekszik leszűrni valamit, a Rikkancsokban tapasztalható igeidézetek mennyisége egyedülálló. „Az volt a cél, hogy az Ige legyen a főszereplő, és Jézus kerüljön előtérbe. Hogy kihirdettessék az üzenet: Jézus visszajön, és mi békességes tűréssel várjuk őt. Mi ennek csupán kikiáltói vagyunk a színpadon. Sokat gondolkodunk a szövegen magán, hogy mélységeiben is megismerjük. Segítségül hívtuk az Urat, hogy ne csak közvetítsük, hanem át is éljük az általunk hirdetett üzeneteket. Történjen minden, ahogy Ő szeretné! Próbáljuk úgy mondani a szöveget, mintha most hangoznának el először ezek a kinyilatkoztatások, ebből fakad a teljes átélésünk.”

Húsz év


„Sokszor fordul elő, hogy családi színháznak tartanak bennünket, mivel mind a négy lányunk szerepel a színpadon, de ez valójában nem fedi az igazságot” – mondta Szabóné Marika, a Jákim Stúdió vezetőjének felesége. „Rajtunk kívül sokan mások is játszottak a társulatunkban az elmúlt húsz évben, és játszanak most is. Az viszont csodának számít a mai világban, hogy az egész családom részt vesz benne. A gyerekeink rendkívül lelkesek, habár nem tudom, ha majd kirepülnek otthonról, akkor továbbra is színházi vonalon maradnak-e.”

Fotó: https://www.parokia.hu/

Férje, Szabó a. Feri színész volt a megtérése előtt is, a Szkéné Színházban és Kaposváron is játszott. „Amikor találkozott Jézussal, és befogadta őt a szívébe, fokozatosan eltávolodott a világi színháztól. Azután egyszer, a Jászai Mari téren sétálva megszólította az Úr azzal, hogy »Az igazságot keresed az életben, ezt fogod tenni a színpadon is, ezért vagy az én színészem.« Egy év múlva, amikor egy törökországi földrengésnél segédkezett, úgy döntött, hogy enged Isten szólításának, és őt szolgálja a színjátszással. Itt kezdődött el a Jákim története. 2000. január 24-én megalakult a Jákim Stúdió, egy kedves ismerősünk, Kristóf-Csák Zsuzsi lakásában. Azóta az elmúlt húsz év során több mint húsz színdarabunk született.”

„Kristóf-Csák Zsuzsi vezető színésznő volt a Zalaegerszegi színházban, majd otthagyta a színházat, amikor megismerte Jézust. Nagyon örült a férjem kezdeményezésének, és annak, hogy Isten elhívására vág bele a keresztyén színjátszásba. Aktívan anyáskodott a Jákim Stúdió megszületésénél. A legelső színdarabunk a Karácsony volt. Ezt Kristóf-Csák Zsuzsi írta, és együtt rendezték meg Ferivel. Ebben már én is szerepeltem, mert az év közepe felé csatlakoztam hozzájuk. Ahogy minden színdarabunk, ez is az evangéliumot hirdette.”

Fotó: https://www.parokia.hu/

Tíz éve vannak az Eötvös10-ben, előtte más helyeken léptek fel, például a Szkéné Színházban is. A nyomorultak című darab azonban olyan technikai infrastruktúrát követelt meg, amely hosszú időre az Eötvös10-hez kötötte őket. Ezután nyolc évig olyan előadások készültek, amelyek csak itt voltak előadhatóak. „Kisebb darabjainkkal vidékre és határon túlra is hívtak minket. Voltunk például Erdélyben és Szerbiában is. A nagyobb produkcióinkat azonban nem tudtuk máshol előadni.”

Szolgálatban


Általában saját darabokat visznek színre, de előfordul, hogy olykor egy-egy ismertebb történetet dolgoznak fel a keresztyén üzenet kiemelésével. „Az öteteket Isten adja. De még az adaptációk is komoly, többéves munka eredményeképpen születnek meg az alapos dramatizálás miatt” – magyarázta Marika. A Wallenberg című darabot igen komoly, három évig tartó történeti kutatómunka is megelőzte, hogy hiteles legyen. Amikor összegyűlt az anyag, nem lett belőle rögtön színdarab, csak pár év múlva, amikor az Úr úgy látta jónak.

Fotó: https://www.parokia.hu/

„Eleinte nem is tudtunk róla, hogy az az év, amelyben az Úr a darab bemutatására indította Ferit, pont Wallenberg-emlékév volt. Isten sokszor úgy vezetett bennünket, hogy utólag ébredtünk rá egy-egy darabunk bemutatójának az időszerűségére.” Az előadást Raoul Wallenberg egykori titkárnője is látta, és örömmel üdvözölte. Azt mondta, hogy teljesen hiteles volt. A társulat 2014 januárjában Wallenberg-díjat is kapott a kisebbségi és többségi társadalom harmonikus együttélése érdekében kifejtett tevékenységéért.

Ha egy színdarab már „lejátszott”, azt lezárják, és többet nem szokták elővenni. „Minden előadásunknak megvan a maga életpályája. Most a Rikkancsokat játsszuk, és nagyjából egy évig még biztosan lesznek további előadásai. Vidékre is visszük szívesen, ha esetleg meghívják. Ugyanakkor már készül a következő darabunk, amelyben Vincent van Gogh életén keresztül mutatnánk meg Isten igazságait. Ehhez a férjem sok levelezést és szakkönyvet olvas el, hogy hiteles legyen a darab.”

Fotó: https://www.parokia.hu/

Papíron a társulatnak nagyjából tizenkét tagja lehet, de valójában ennél jóval többen vannak. Most éppen tíz emberrel dolgoznak aktívan, de ez darabonként változó. „Előfordul az is, hogy ideiglenesen más színészek is kapcsolódnak hozzánk, és a szívüket-lelküket adják az előadáshoz.” A tagfelvétel nem folyamatos, de például A nyomorultak idején többen is csatlakoztak a társulathoz. „Mindenki munka vagy tanulás mellett csinálja ezt, a férjem és én viszont teljes idejű szolgálatban vagyunk. De ezt nem is lehet másként.”

Misszióra hangolva


Korábban tartottak színjátszó gyakorlatokat is, de most már az előadásokra való készülés van fókuszban. Utóbbi mellett azért gyakorolják a beszédtechnikát és a mozgásokat is. „Nincs megszokott ráhangolódási technikánk” – meséli Barva László. „Az adott helyzettől függ, kinek mire van igénye. Van, amikor egyénileg hangolódunk, van, amikor kiscsoportban. Néha összemondjuk a szöveget, máskor nem. Van, aki technikai bejárást végez, mások nem. Az Úr vezet, ahogy éppen szükségünk van rá. Ő segít a ráhangolódásban.”

Fotó: https://www.parokia.hu/

De vajon a közönség könnyen ráhangolódik-e az evangéliumi színjátszásra? – kérdeztük. Barva szerint még mindig a perifériára van szorulva ez a műfaj. „Sokan vannak, akik még nem fedezték fel az evangéliumi színház létjogosultságát, esetleg nehezen emészthetőnek gondolják. De az az igazság, hogy ez is missziós eszköz, amely akkor és úgy hatékony igazán, ha növekvő szakmai színvonalon tudjuk művelni. Nem értek egyet azokkal sem, akik a művészetet szembeállítják a misszióval, szerintem a művészet is Istent dicsőíti.”

Forrás: https://www.parokia.hu/ 2020.02.04. jelent meg 

Beküldve:

„Csak még egyet!”- A fegyvertelen katona filmajánló

Mel Gibson új rendezésében Desmond T. Doss különleges és igaz történetét mutatja be a nézőknek.

Ő volt az amerikai hadsereg egyik első tagja, aki hetednapi adventistaként lelkiismereti okokra és hitére hivatkozva megtagadta a fegyveres szolgálatot, de felcserként, tábori orvosként mégiscsak szolgált a háborúban. Úgy vonult ki a II. Világháború egyik legkegyetlenebb csatájába, Okinavába, ahol a Fűrészfok gerinc bevételét kísérelték meg az amerikaiak a japán erőkkel szemben, hogy Doss még fegyverhez sem nyúlt. Golyók süvítettek el mellette, többször az életére törtek, de ő egyszer sem ragadott puskát.

A „Ne ölj” parancsot megszegni nem akaró, a kiképzésen barátai és felettesei által megalázott hívő ember pedig nemhogy túlélte a fronton, hanem az egyik legnagyobb hősévé vált a csatának 75 ember életét megmentve a borzalmasan véres összecsapásban. Ezzel a tettével pedig kiérdemelte a legmagasabb katonai kitüntetést, a Kongresszusi Becsület Érdemrendet, bár ő maga egyáltalán nem igényelte ezt, hiszen egész életében azt hangoztatta, hogy Istennek köszönhető az, amit rajta keresztül tett a háborúban.

Nem fogom elmesélni az egész filmet, hiszen azt szeretném, hogy minél többen megnézzék. De nem bírom ki azt se, hogy néhány mozzanatra ne hívjam fel a figyelmet.

Ezt az embert, miközben a legnagyobb életveszélyben, teljesen egyedül mentette felebarátait, egyetlen dolog motiválta, és ezért imádkozott: „Uram, add, hogy csak még egyet meg tudjak menteni!” Jó lenne, ha minket is ez sarkallna, és mi is így könyörögnénk a lelkek mentése közben.

 

Van egy pont a filmben, mikor Doss teljesen kétségbeesik, mert nem hallja Isten hangját, és nem tudja, hogy abban a konkrét helyzetben, amiben éppen van, mit is kéne tennie. Ismerős szituáció. Aztán az Úr mégiscsak szól hozzá egy embertársán keresztül, ő pedig felismeri ezt. Hányszor van olyan az életünkben, hogy várnánk Isten hangját, miközben ő rendületlenül szól hozzánk a Biblián, testvéreinken, körülményeinken, vagy épp egy Krisztusban még nem hívő emberen keresztül.

A fegyvertelen katona ütős, lenyűgöző alkotás. Egyszerűen beleprésel a székbe, és moccanni sem enged. Mel Gibson jó rendezőként mindig ott és csak annyit csavar a történeten, ahol tudja, hogy elkaphat a legelemibb érzelmeinkre hatva. Már rég vége volt a filmnek, mikor a telt moziteremből a nézők elkezdtek szépen lassan kifelé menni. Nehéz utána megszólalni, de mégiscsak jó, és ajánlatos kibeszélni a látottakat.

Ő nem egy kitalált szuperhős, hanem egy igazi hús-vér ember volt, aki csak úgy besétált a harcmezőre, sisak, katonai felszerelés, fegyver nélkül, kezében a Bibliával, szívében szeretettel, azért, hogy megmentse a testvéreit, amerikaiakat, japánokat egyaránt. Ez már túl van a hősiességen. Ez már transzcendens” – mondta egy interjúban Doss megformálója, Andrew Garfield. S tényleg. A film végén, archív dokumentumfelvételeken megszólal a valódi Desmond Thomas Doss. Szavai hitelesek és erősek.

„Kőből kell lennie annak, akit ennek a csodálatos és igaz embernek a története nem érint meg” – mondta Gibson, így ajánlva a filmet mindenkinek.

Forrás: https://www.parokia.hu/csak-meg-egyet/ 2017.01.04. jelent meg. 

Beküldve:

Ezek a mai fiatalok… – Mesés pillanatok

A Me Se Kő Alapítvány NÉPMESE NAPJÁRA egy igazi fiatal mesehőst, mutat be, aki egy hétköznapi hős. Ceremónia mester, vőfély, újságíró, színész és fiatalokkal is foglalkozik. De nézzétek meg ti is őt, egy igazi jószívű fiatal, aki szereti bearanyozi a párok esküvői ünnepét.

Forrás: www.pax-tv.hu,  Fotók: www.pax-tv.hu
Beküldve:

A szíveket Isten nyitja meg – Interjú Muzslai-Bízik Bencze ifjúsági pásztorral

 

Forrás: https://777blog.hu/, Fotók: Katona Flóra

A SZÍVEKET ISTEN NYITJA MEG – INTERJÚ MUZSLAI-BÍZIK BENCZE IFJÚSÁGI PÁSZTORRAL

Még ki sem látott a szószék mögül, de már bizonyságot tett, majd egy lelki törés után évekkel újra magához vonzotta Isten- ifjúsági pásztor lett, napról napra számos, sokszor kallódó, máskor értelmiségi fiatalokkal foglalkozik. Muzslai-Bízik Benczével erről az összetett, nehéz, de annál szebb szolgálatról, az Istenkép változásairól , a megtorpanásokról és újraindulásokról beszélgettünk. 

Sok nagycsaládról hallunk mostanában, de a gyakorlatban milyen felnőni tíz testvérrel?

Az egyik legjobb része, hogy már kiskorunktól arra szocializálódtunk a családban, hogy emberek között vagyunk, soha nem volt olyan gyerekkoromban, hogy egyedül lettem volna. Úgy látom, az elhívásom is kötődik ehhez, hogy mindig sokat foglalkoztam a kisebb testvéreimmel, például nem egyszer pelenkáztam, altattam őket. Összetartunk, a mai napig szoros a kapcsolatunk, bár már többen is kirepültünk a családi fészekből. Az is nagy előny, hogy már gyerekként megtanultunk jól vitatkozni, kezelni a konfliktusokat.

Mindezt milyen környezetben képzeljük el?

A családunk abban is különleges, hogy nagyon sokféle helyen éltünk, például másfél évig egy kiskunsági tanyán is, ahol nem volt sem víz, sem áram. Már egész korán vittek a szüleink misszióba. Még ki sem láttam a szószék mögül, de már bizonyságot tettem, hamar megízleltem, milyen szolgálni és meg is szerettem.

Felvetődik a kérdés: az előnyökkel együtt lehet-e hátránya annak, hogy keresztény családba születsz? Nem nehezebb így rátalálni a mintakövetés helyett a saját hitedre?

Szinte minden testvéremnél volt egy kis elkanyarodás a világba, kinek ilyen, kinek olyan szinten, ami után saját istentapasztalatuk útján lettek újjászületett hívővé. Nálam ez azért máshogy alakult kicsit, hétéves koromban tértem meg és tizenhárom éves koromig nagyon lelkes hívő voltam, evangelizáltam az osztálytársaim között, többen meg is tértek. De aztán jött egy csapás: tizenhárom éves koromban meghalt az egyik öcsém kétoldalú tüdőgyulladásban, és akkor nagyon haragudtam Istenre, úgy éreztem, ő vette el a testvéremet. Az ezt követő időszakban nagyon eltávolodtam a világba, rossz dolgokat kezdtem el csinálni. Aztán Istennek radikálisan bele kellett nyúlnia az életembe, hogy ez változzon. Tizenhat évesen újra döntöttem mellette.

Mi hozta meg ezt az újbóli megtérést?

Az osztálytársaimmal és baráti társaságommal gyakran eljártunk inni, bulizni, cigizni. A szüleim eközben végig imádkoztak értem, (persze tudták, hogy miért teszem azt, amit teszek.) Kis faluban laktunk és mindenki tudta, hogy a szent család fia – ez volt a gúnynevünk – épp egy olyan bandában van, ahol nem kéne lennie. Az egyik házibuliban az a lány, akibe akkor szerelmes voltam, hirtelen azt mondta: „Bencze, nem is értem, mit keresel közöttünk, te egy lelkész gyereke vagy, mit züllesz itt?”. Mikor ezt kimondta, láttam magam előtt Jézust, ahogy rám néz és csorognak a könnyei. Annyira megdöbbentett, hogy Jézus sír, hogy felkeltem, bevágtam az épp csak megkezdett sört a tűzbe kiszórtam a cigit a zsebeimből és hazamentem. Fontos leszögezni, hogy nem voltam részeg, sem semmilyen szer hatása alatt. Útközben meghallottam Isten hangját – azóta sem hallottam ilyen tisztán – aki azt mondta: szeretlek. Szeretlek úgy, ahogy vagy. Először azt hittem, a barátnőm jött utánam, annyira tisztán szólalt meg. Meg is kérdeztem, ki vagy te, mire jött a válasz, hogy Jézus. Nagyjából félórás séta volt, de sokkal többnek tűnt, végig azt ismételgette, hogy szeret. Aznap éjszaka nem aludtam, beszélgettem vele. Hosszú évek óta először elővettem a Bibliámat, sok igét találtam a kegyelméről és a szeretetéről. Kimondtam neki, hogy ezentúl Őt akarom szolgálni. A teljes lényemet neki adtam. Azóta ez töretlen, persze voltak kisebb mélységek. De pecsét az életemen – Isten tudta, hogy közvetlenül tőle kell hallanom, mástól nem hittem volna el.

Forrás: https://777blog.hu/,   Fotók: Katona Flóra

Miben lett más az istenképed, mint addig volt?

Előtte azt hittem, Isten csak akkor szeret, ha jó vagyok, ha pedig rossz, akkor a pokolra kerülök. Tudtam, hogy nagyon rossz vagyok és a pokol felé tart az életem. Mindez tudatos volt, elfordultam tőle, mert nekem „olyan Isten nem kell, aki elvette az öcsémet”. Azon az éjszakán viszont megtudtam, hogy Isten úgy szeret, ahogy vagyok. Persze közben azt is szeretné, hogy a Fiához egyre inkább hasonlóvá legyek, és abbahagyjam az addigi bűnös életemet.

Hogyan kezdted el az ifjúsági munkát mindezek után?

Tele voltam tűzzel, kerestem a lehetőségeket, hogy hol szolgálhatnék fiatalok felé. Végül az Élő Ige nevű gyülekezetben kezdtem el az ifimunkát, nagyon sokat tanultam és fejlődtem ott.

Azóta milyen állomásai voltak ennek az ifimunkának?

A Biblia tanulmányozása mellett több ifivezető képzésre jártam, aztán egy darabig újságíróként dolgoztam és színészként is szolgáltam Istent. Mindeközben végig elém hozott Isten olyan fiatalokat, akikkel intenzívebben foglalkoztam. Később beiratkoztam a teológiára, bár sokáig nem akartam, mert szigorúnak láttam a lelkészeket, nem akartam ilyenné válni. Aztán mégis erre vitt az utam. A teológián azt ajánlották, hogy legyek ifilelkész, ami egybevágott az elhívásommal. Több városban is voltam ilyen „pozícióban”, most épp Veresegyházon szolgálok, az Élő Remény Baptista Gyülekezetben. Egyébként jellemzően olyan helyekre hívtak eddig a hol nem volt ifi (nevet), a nulláról kellett felépíteni. Rákoshegyen egy olyan mozgalom alakult ki, amelyben többségében nagyon leszakadt fiatalok voltak, többek között focidrukkerek. Összekerült két csapat szurkolótábora, és rájöttek, hogy a másik nem is olyan szörnyű, mint gondolták.

Téged hogy kezeltek ezek a srácok?

Volt, hogy meghívtak sörözni egy olyan kocsmába, ami a Fradi szurkolók törzshelye. Azt hitték, úgysem megyek el, de elfogadtam a meghívást. Mire odaértem, már voltak állapotok, épp söröskorsók-és üvegek repkedtek. Ahogy beléptem, megfagyott a levegő, hogy a pásztor tényleg eljött. Utólag kiderült, nagyon megérintette őket, hogy odamentem közéjük és elkezdtem velük beszélgetni. Meglepődtek, hogy nem egyből a „térítő szöveggel” jöttem, hanem először megkérdeztem tőlük, hogy áll a csapatuk. Aztán már ők kérdeztek rá, hogyan tértem meg, ez így egészen más. Rendszeresen tájékozódom amúgy arról is, hogy milyen számítógépes játékokkal játszanak a tizenévesek, miket hallgatnak, néznek – belépek a világukba, így azt érezhetik, és ez így is van, hogy tényleg érdeklődöm irántuk, van közös kiinduló téma.

Forrás: https://777blog.hu/,   Fotók: Katona Flóra

Magyarországon egyébként mennyire elterjedt, amit csinálsz, vannak ifilelkészek máshol is?

Itthon még nagyon kevés van sajnos, de külföldön már jellemzőbb, szoktam is beszélni kinti lelkésztársakkal. Szükség lenne rá, hogy Magyarországon is több gyülekezet váljon nyitottá erre. A fiatalok tele vannak kérdésekkel, sok mindent a szüleiktől sem tudnak vagy mernek megkérdezni. Ha csak a saját korosztályukkal beszélnek, az veszélyes lehet, mert mindenki hozza az őrült ötleteit. Úgy látom, a szülők sokat tehetnek azzal, ha nemcsak a szentbeszédet mondják, hanem valóban meghallgatják a gyereküket, érdeklődnek, kérdeznek.

Jellemzően mikben kértek tőled tanácsot, iránymutatást?

Volt egy fiú, akinek korán elváltak a szülei és nem látott semmilyen apai-férfi mintát, fogalma sem volt, hogy kell viselkedni a lányokkal. Ő például megkért egyszer, hogy menjek el egy randijára – ott ültünk hárman, elég furcsa helyzet volt – és segítsek neki, hogy mit tehetne jobban. Elmagyaráztam neki utána négyszemközt, hogy legközelebb felajánlhatná, hogy meghívja a lányt, dicsérhetné, megérinthetné és ehhez hasonlók. Néha ifjúsági lelkészként ilyen feladataim is vannak, ahogy segítek a pénzügyek kezelésében is nekik vagy abban, hogyan mutassák ki a szeretetüket akár egy barátjuk felé. A hitben pedig leginkább a kitartást kell megtanulniuk.

Forrás: https://777blog.hu/,   Fotók: Katona Flóra

Milyen álmaid, terveid vannak a szolgálatod terén?

Néhány hete írtam fel a noteszembe, hogy szeretném, ha a fiatalok között kitörne egy Krisztus-forradalom, ahol őrülten, kreatívan, szenvedélyesen, lélekben és értelemmel hirdetjük társainknak az örömhírt. Hosszú évek óta van egy álmom, amely remélem, hamarosan valósággá válik: szeretnék Budapesten egy olyan helyiséget, ahol hontalan fiatalok időszakosan otthonra lelhetnek, ahol kreatív fiatalok mindenféle művészeti ágban kipróbálhatják magukat, gondolok itt festészetre, zeneszerzésre, költészetre, drámára, táncra, stb. És amíg alkotnak, és maradandó értékeket hoznak létre, addig Istenről beszélgethetnénk, és addig sem a különböző káros szenvedélyekbe merülnének bele. Ehhez jelenleg még támogatókat keresek.

Voltak megtorpanások a szolgálatod során?

Tényleg nagyon a szívemen viselem ezeknek a nehéz sorsú a fiataloknak az életét. Volt, hogy éjszakákat átvirrasztottam, heteket böjtöltem értük, hogy térjenek meg. Aztán kaptam egy idegösszeroppanást és a Honvédkórházban ébredtem infúzióra kötve. Isten megmutatta, hogy jó az irány, de nem jó a gondolkodásmódom: nem az én munkám és erőlködésem az emberek megtérése. A szíveket Ő nyitja meg. Azóta pontosan tudom, hogyha valaki megtér, az nem az én munkám. Az biztos, hogy a szívem továbbra is ég a fiatalokért. És látnivaló, hogy ők pedig valóban sóvárogva várják Isten fiainak megjelenését.

Forrás: https://777blog.hu/, Szilágyi Anna,  

 Fotók: Katona Flóra

2020.07.20-án jelent meg.

Beküldve:

Éjszakai kijárási tilalom – akkor és most

A máskor turistáktól hemzsegő Budai Vár.

Az egész világon járvány van, így 2020 november 11.-én Magyarországon is életbe léptek különböző védelmi intézkedések. Talán az egyik legnagyobb visszhangot kiváltó életbelépő intézkedés, hogy este 8 óra és reggel 5 óra között kijárási tilalom lép életbe, mindenkinek haza kell érnie este 8 óráig.



Erre a helyzetre is igaz, hogy nincs új a nap alatt. Olvasgatom Az Atyák tanításai című
könyvet, és ott találtam egy érdekes, aktuális részt.


De mi is az Atyák tanítása? A Tóra része (írásos és szóbeli tan), amit az Örökkévaló adott Mózesen keresztül népének, Izraelnek. Az írott tanon ma Mózes öt könyvét, a prófétai könyveket és az egyéb szent iratokat, összességében a Héber Bibliát értjük. A szóbeli tan egy meghatározó részét rendszerezték és írásba foglalták az i. sz. III. század elején.

Ennek a hat rendbe foglalt tannak kodifikált törvénygyűjteménye a Misna. Alapvetően a tórai előírások kifejtését, illetve az azokból tanult szabályokat foglalja magában.

A Pirké ávot, azaz Az Atyák tanításai a Misna negyedik rendjében található. Nem törvényeket, hanem olyan etikai tanításokat tartalmaz, amelyek a törvények megértéséhez és követéséhez segítenek hozzá.

A hat fejezetből álló Pirké ávot a legismertebb, legnépszerűbb zsidó szövegek közé tartozik. Ezek a szövegek képesek megszólítani azokat is, akik még nem mélyedtek el eléggé a zsidó hagyományban, számos tanítása mindenkihez egyformán szólhat.

A Kiürült Hősök tere

A kis rész, ami mai korunkban aktuális Az Atyák tanításai 3. fejezetében, A véges emberi élet és a Tanítás 4. szakaszában található.

Hanina ben Hahinaj rabbi mondta: „Aki sokat éjszakázik, aki magában járja az országutakat, és a szívét hiú dolgokra irányítja, az életével játszik.”

Aki éjszakázik, aki egyedül kel útra (kutya nélkül), az „nem érdemes az életre”, vagy „halált érdemel”.

Ha valaki éjszakázik, s így elszakad a nekünk elrendelt életritmustól (aminek bizonyítottan hosszú távú következményei is vannak az orvostudomány szerint), az csak a még elmélyültebb tanulás, meditatív imádkozás miatt tegye, különben amit művel, az a feleslegesség kategóriájába tartozik, és az est takarásában tévedések, bűnök sorozatába is sodorhatja önmagát és embertársait.

Aki még este sem pihen, aki megszállottan, öncélúan és mániákusan hajszolja magát, az valóban saját magát vonja ki az életből.

Akik a mulandóval foglalkoznak, és azzal itatják át magukat, olyanok, mintha átvennék a jelentéktelen dolgok mulandóságát, és ezzel kiírnák magukat a világból.

Ez tehát egy részlet Az Atyák tanításaiból. Látható, hogy az éjszakai kijárási tilalom már a III. században is fontos hangsúly volt a zsidó tanításban. Ez úgy tűnik, napjainkban is az életet jelenti. Lehet, hogy akkor sem kéne eltörölni, ha ez az alattomos vírus távozik köreinkből. Illetőleg: akkor is bölcs dolgokra kéne felhasználni éjszakai óráinkat este 8 és reggel 5 óra között.

Beküldve:

A Bencziklopédia elődei és inspirálói

Izidor személye közel áll Benczéhez. Na, nem tudásban. Inkább csak érdeklődési területben. Példakép. Izidor ugyanis kora egyik legműveltebb egyházi vezetője volt, hitte és vallotta, hogy mindenkinek biztosítani kell a tanulás lehetőségét, hogy a műveltség mindenkinek jár, több nyelven beszélt, tanult tudós volt és nevelő. Szelleme a mai modern korban is elkísér: őt választották az internet védőszentjének.

 

Johann Heinrich Alsted 1630 körül fogalmazta meg (hogy tudatosan, vagy tudtán kívül, ez máig rejtély; az is lehet, hogy próféta volt) a Bencziklopédia célkitűzését: „mindannak módszeres megértése, amit az embernek élete során meg kell tanulnia”.

 

Nagyot ugorva az időben a francia felvilágosodáshoz érünk, ahol az Encyclopédie jelentős teljesítménynek számított, s melynek célja Diderot szavaival „a közgondolkodási mód megváltoztatása” volt, az ismeretek terjesztése és a kritikus gondolat fejlesztése révén. Mintha csak a Bencziklopédiáról szólna. Fantasztikus!

 

Ez a mű már csak azért is szimpatikus Bencze számára, mert dicsérte a protestánsokat, és kritizálta a katolikus dogmát, ezért a teljes művet betiltották, de mivel az ügynek voltak magas körökben pártfogói, folytatták a munkát, és az újabb köteteket titokban juttatták el az előfizetőkhöz.

 

Ezzel azt is elárultam Benczéről, hogy bizony ő protestáns. Luthert és Kálvin a kedvencei közé tartoznak, de még sok más teológustól is szívesen tanul.

 

Bencze titkos vágya az, hogy ez a blog méltó legyen az elődökhöz. 

  • +36 20 419 5664
  • bencziklopedia@gmail.com

Adatkezelesi Tájékoztató

 © Bencziklopédia 2020 Minden jog fenntartva!