„Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”
Weöres Sándor A teljesség felé című kötetének Szembe-fordított tükrök című verséből származó idézete találóan írja le a Reformátorok terének szimbolikáját. A 16. kerület Rákosszentmihály városrészében 2017-ben, a reformáció 500. évfordulója alkalmából nyílt közösségi park 12,000 négyzetméteres területen terül el, ahol a reformátorok emlékműve mellett kilátó, kávézó, csúszdapark és játszótér is található. A reformáció napja alkalmából ide látogattunk el. Ragyogó napsütéses őszi idő van; öröm a séta és a beszélgetés itt, Közép-Európa legnagyobb reformáció-emlékhelyén.
A téren szembeötlő a hármas szám szimbolikája: a tér keleti, magasabb fekvésű részén az emlékmű mellett egy kilátó és egy kávézó kapott helyet, az egykori bányafal mentén kialakított alsó részen pedig csúszdapark, játszótér és görög amfiteátrum található. A plató közepén R. Törley Mária szobrászművész alkotása áll. Az emlékmű egész alakos bronzszobrai három reformátort ábrázolnak: Luther Mártont, Kálvin Jánost és Bocskai Istvánt. A fiatal Luther a reformációt elindító, általa megfogalmazott 95 tételt emeli az ég felé, Kálvin a Bibliát tartja a kezében, a díszmagyarban ábrázolt Bocskai pedig egy papírt tart a föld felé, mely a protestánsok számára vallásszabadságot biztosító 1606-os bécsi békére utal. Szobraik egymás felé és egy három méter átmérőjű szökőkútra néznek, ahol egy óriási glóbusz tetejéről folyik alá a víz. A víz, a forrás Isten szimbóluma; a glóbusz a Földet jelképezi, amelyet Isten a vízzel tisztára mos; maga a kút a folyamatos megújulás szükségességére utal. A szobrok egy körcikkely formájú talapzaton állnak, amelynek külső oldalán a felirat a reformátorok nevét és életük idejét hirdeti, a belső oldalon lévő posztamenseken pedig a reformációhoz kapcsolódó üzenetek olvashatók.
Luthernél Jézustól származó idézet szerepel: „Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” A Kálvinhoz társított idézet a Zsoltárok könyvéből származik: „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!” Bocskai posztamensén Péter első levelében található üzenete áll: „Minden gondotokat hagyjátok az Úrra, mert neki gondja van rátok.” A szökőkút külső ívén a hitre való bátorítás sorai olvashatók, melyeket Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Egyházkerületének püspöke mondott az alapkőletételen: „Tartsd meg a hitet, újítsd meg és erősítsd meg a hitet, és akkor ez a hit megtart téged.”
A 80 négyzetméteres kávézó 30 négyzetméteres terasza a játszótérre néz. A kávézó fehér színe az eget, míg a barna a földet szimbolizálja. Bauhaus stílusú, és ívelt háromszögformát mutat. Sok családos van kinn a téren gyerekekkel: autóval a közeli utcákban és a lenti parkolórészen is lehet parkolni. Élvezik is néhányan a reggeli kávéjukat, miközben a gyerekek játékát felügyelik a játszótéren.
Mi is kipróbáljuk a tér játszó- és sporteszközeit: hintázunk a Noé bárkáját megidéző, mindenféle irányba mozgó hajóban, a fészekhintában, ugrálunk a gumiasztalon, tapossuk a kültéri konditerem sítalpját, húzódzkodunk a felülést elősegítő hasizom-erősítő eszközön. Közben jókat nevetünk magunkon. Miénk is itt a tér, és kortalan szórakozást biztosít.
Utoljára a park keleti részén álló kilátót másszuk meg. A torony 165 méteres tengerszint feletti magasságon helyezkedik el, és 22 méter magas építmény. Két kilátószintje van: mindkét szinten ülőalkalmatosságok biztosítják a kényelmünket, és Budapest 360 fokos körpanorámája tárul elénk. Az alsó szinten a kilátó történetét nézhetjük meg fényképeken, míg a felső kilátószintre 100 lépcső vezet fel, 17 méteres magasságba. A budai Várheggyel megegyező tengerszint feletti magasságban vagyunk: a toronyból látjuk a várnegyedet, és vice versa a Nemzeti Galéria teraszáról is látható a torony. A felső terasz külső karéján a környék és Budapest látványosságai is fel vannak tüntetve, hogy könnyebben észrevegyük őket. Maga a kilátó acélszerkezete egyébként utalás az ég és föld között kapcsolatot teremtő emberre, valamint a földben gyökerező, de fölfelé törekvő természetre is. A kilátó fehér színe az égre utal, de állítólag érdemes az esti órákban is ellátogatni ide, mert akkor a teljes díszkivilágítást bekapcsolják. A kilátó tövében elhelyezett óriási emlékkövek padként is működnek, a teret pedig az öt kerületrész egy-egy facsoportja keretezi.
Nézzük a szemünk előtt elterülő, gyönyörű városunkat odafentről, és elhatározzuk, hogy ide még mindenképp visszatérünk: hozunk távcsövet is, hogy alaposabban meg tudjuk nézni a távolban a Budai Várat, a Gellérthegyet, a János-hegyet, a Budai-hegységet, a Pilist, vagy éppen a Gödöllői-dombságot; hogy lecsússzunk a csúszdán; és teszteljük a kávézó kínálatát. Elhatározzuk azt is, hogy jövő nyáron német-svájci „reformációs zarándoklatot” szervezünk, ahol bejárjuk a Luther és Kálvin életéhez kötődő legfontosabb helyszíneket. Aki szívesen csatlakozna, tudassa, tervezzen és tartson ebben velünk!
Mindenesetre a Reformátorok tere inspiráló szakrális térré vált a számunkra: a reformátorok szobrainak árnyékában tervek születtek, és egy jót beszélgettünk.
Majoros Szidónia és Muzslai-Bízik Bencze
