Borvacsora

Miért égünk ki a húszas éveinkben?

Régi tervem volt már a borvacsora, így örültem nagyon, hogy létrejöhetett. Kis Botondnak hála, finom tokaji borok és ínyenc sajttálak voltak. Tötős János és Mary pedig a Jelen Baptista Gyülekezet termével segítettek nekünk. A kulináris élmény mellett nagyon izgalmas beszélgetés alakult ki a tíz résztvevő között. 


Az egyetemista és pályakezdő fiatalok többsége átéli a burnoutot, azaz a kiégést. Miért van ez? Miért nem tudunk dönteni a sok lehetőség között? Miért bizonytalanodunk el? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ. A beszélgetésben mindenki aktívan részt vett, a végén csak azért hagytuk abba, mert már öreg este volt, és indulni kellett haza. 


Talán az egyik ok az lehet, hogy túl korán kell eldöntenünk, mivel szeretnénk foglalkozni. Tizennégy évesen ez lehetetlen küldetés. Persze vannak kivételek, akik már ekkor céltudatosak, de ők a nagyon kevesek táborát erősítik. Ráadásul az iskola sem készít fel arra, hogy jó döntéseket hozzunk. Épp ezért nem ismerjük meg egyálalán saját magunkat, és sorozatosan rossz döntéseket hozunk. A családban és a közvetlen környezetünkben is azt látjuk, hogy a felnőttek beszállnak a mókuskerékbe, és álmaikat elhagyva, azt hajtják nyugdíjas korukig. Ez szomorú, és nem nyújt nagy perspektívát.
Gyerekként még vágyhatunk arra, hogy tűzoltók, állatorvosok, színészek, énekesek, kukások legyünk, aztán felnövünk, be kell állnunk a sorba, és elfelejtjük, hogy valaha voltak álmaink. Túlélő üzemmódra kapcsolunk. Nem csoda, ha a huszonévesek többsége fásult lesz. Az élet értéktelenné válik a szenvedély hiányának hatására. Tapasztalataink szerint ez a tendencia már a tizenéveseknél elkezdődik, csak náluk durvább, mert ők, amint kezdenek felnőni, egyből az élet szürke oldalát látják, nincs részük a gondtalan fiatalságban.


Mégis, mi segít akkor? Dönthetünk úgy, hogy nem ragadunk bele ebbe a szomorú állapotba, hanem kockáztatunk, és megpróbálunk kitörni a mókuskerékből. Merünk álmodni, nagy célokat kitűzni, és kitartóan végigmenni az úton, míg meg nem valósulnak terveink. Megtanuljuk meglátni az élet értékét, és hálásnak lenni az elégedetlenség és a szorongás helyett. Isten is a hálára buzdít. A Bibliában olvassuk: „Mindenben hálákat adjatok”  (1 Thessalonika 5:18); és: „Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!”


 (Jeremiás siralmai 3:22-23)

Mester Evelin és Muzslai-Bízik Bencze