Szerző: support

Beküldve:

(Trend)változások a pandémia tükrében – vendégposzt Hezam Nórától

2019,2020 és itt vagyunk a 2021-es évnek lassan a közepén, még mindig a járványhelyzettel kapcsolatban felmerülő társadalmi, gazdasági kérdésekkel, a válaszokat illetően pedig magas bizonytalansági faktorral. 


Változtak a szokásaink, a munkaerőpiaci trendek (globális szinten) és minden olyan terület, szektor, amit a pandémia hozadéka (legyen az pozitív vagy negatív) érint és így annak működési láncait, mozgatórugóit befolyásolja. A kitágított online tér kinyitotta előttünk a lehetőségek bővített digitalizációs tárházát. Az eddigi, amúgy is felgyorsult tempójú világunkban szimultán tapasztalhattuk bizonyos szektorok lassulását, stagnálását, vagy épp teljes kényszerleállását, míg más területeken (például az építőiparban, IT-szektorokban) szignifikánsan prosperáló technológiai folyamatokat. A változásokhoz, fejlődésekhez való rugalmas hozzáállás nagy különbségeket mutat.


„A kereslet-kínálat válsága mindenkit megvisel. Azt gondolom, vannak azért pozitív hatásai is a járványhelyzetnek, de ezeket nehezünkre esik ilyenkor nyersen meglátni, észrevételezni. A digitalizációs fejlődést illetően pedig úgy gondolom, a helyzet csak időbeni gyorsulást követelt meg, tehát rövid idő alatt kellett nagyot felmutatni és erre a technológiai ugrásra szükség is volt.” (Anonim, 20) 


„Szerintem tisztább, vagy igazán letisztult képet ezekről a változásokról még nem nagyon kaphatunk, hiszen ezeket a járványhelyzet lecsengése után lehet majd jobban és élesebben elemezni. Nehéz feladat az is, hogy a pozitív és negatív hatásokat teljesen különválasszuk, mert szerintem ez sok esetben összemosódik.” (Luca, 20) 

„A digitalizáció fejlődik, ha szeretnénk, ha nem. A pandémia ezen csak gyorsított, de úgy gondolom, ez elkerülhetetlen is volt.” (Gábor, 20)


 A tanulságokat, tapasztalható konzekvenciákat érintve pedig sokan kiemelik az életben érvényes dolgok keresésére való nagyobb szomjat, a hála másfajta megközelítését, az idő értékének fontosságát és a csend lelki életünket kiélesítő hatását:

 „Ebben a nagy bezártságban és tényleges csendben lehet meglátni jobban az igazán fontos dolgokra kötött energiánkat, időnket. Valahogy a csend és a mostani időszakban megtapasztalt bezártság ilyen hatással van ránk. Jobban és tisztábban érzékeljük az életet.” (Anonim, 21) 


„Az időre is máshogy tekintek. Átélhetem az idő értékét a maga teljességében, bár ez kicsit talán furcsán is hangzik. Ez a velejárója szerintem a nagy rohanások és a folyamatos feszített tempó elhagyásának. A hálaadásban is rengeteg változást észrevettem. Nem olyan robotszerű, hanem tényleg őszinte és komoly.” (Anna, 20)


A tömeges magány gyakori jelenség a ma társadalmában. Jobban érezhető ez, mint korábban bármikor. Súlyos viselni most az elszigeteltség, bezártság érzését és minden olyan kihívással való szembenézést, ami a pandémia periódusában fokozottan érint minden embert. Nehéz nem csak a fizikai, hanem lelki bezártság érzésének mélyebb rétegű felismerésével és az azzal járó érvényességek keresésének bizonytalanságával való szembenézés. Illetve az eddigi hosszadalmas kényszercsendességben az arra való súlyos ráeszmélés, hogy az életben igazán érvényes dolgokra sok esetben az ember önmagának tisztánlátást hazudtolva a szándékos vakság csapdájába esve próbálja elrejteni az ezekre való feleszmélést az élet sűrű zajában. 

Beküldve:

Mi kell a nőnek? 2. rész

Ebben az írásban nőnapi cikkünket folytatjuk. 

 

Továbbra is azokra a kérdésekre keressük a választ, hogy mi kell a hölgyeknek? Mi az, amivel igazán boldoggá lehet tenni őket? Mi a legmélyebb vágyuk, szükségletük? 

 

Beszélgetőpartnereim között vannak férjezettek, párkapcsolatban élők, egyedülállók; fiatalabbak és érettebbek; Krisztusban hívők, Istent keresők, és olyanok, akiket nem foglalkoztat a keresztény hit. Nagyon megtisztelő az őszinteségük, ezúton is köszönöm nekik. 

 

Meglepődtem, hogy milyen sok hölgy válaszolt. Ebből az tűnik ki nekem: a nők nagyon szeretnék, hogy a férfiak értsék, megértsék őket. Talán még jobban, mint ők saját magukat. Egyik beszélgetőpartneremmel arra a megállapításra jutottunk, hogy a nőnek gondolatolvasó férfi kell. Jót kacagtunk ezen. De minden viccnek a fele igaz. Urak, kössük fel a gatyánkat! 

 

Bella (23) válaszában egy amerikai írónőre hivatkozik. Stasi Eldredge szerint egy nő három dologra vágyik igazán: arra, hogy udvaroljanak neki, részese legyen egy nagy kalandnak, és hogy szép legyen. „Maximálisan egyet tudok vele érteni. Az udvarlástól a nők fontosnak, szeretettnek érzik magukat, ami alapvető emberi igényünk. A kalandvágy az adrenalin, az izgalom és a révbe érés miatt fontos egy nő életében. Ez lehet egy teljesítménytúra vagy egy iskola elvégzése is, bármi. A szépség iránti vágyat pedig Isten ültette el a nőkben (és általában az emberekben is). A szépség szeretete nem felszínesség (hiszen nem mindig fizikai szépségről beszélünk), hanem a lényünk része.”

 

Oláh Nóci (23) pszichológushallgató is három dolgot emel ki: tükrözés, biztonság, szeretet. „Szerintem jó párhuzam tud lenni a gyerek-nő vonal, mivel sok olyan dolog van, amit mindkettő nagyon igényel. 

Tükrözés: a kisgyermek számára elengedhetetlen, hogy a környezete azt tükrözze vissza, hogy ő szerethető, értékes, szükség van rá. A nő ugyanúgy igényli ezt, és bizonyos idő után leginkább egy férfitól. Mivel általában a nők gyakrabban szenvednek önértékelési problémáktól, így fontos ezeket megerősíteni. 

Biztonság: a legkorábbi években a csecsemőnek szüksége van egy biztonságos személyre, ahol feltöltődhet érzelmekkel, ahol megnyugodhat, akihez bármikor fordulhat, ha fél, szorong vagy bizonytalan. Ugyanígy egy nőnek is szüksége van az érzelmi biztonságra, tekintve, hogy a nők gyakrabban verbalizálják a gondolataikat, így kell valaki, akivel megoszthatják igazából saját magukat.  

 

Szeretet: nyilván ez a legfontosabb, szerintem nem is kell túlmagyarázni. A szeretet a kapcsolódásban tud a leginkább megnyilvánulni, ami alapszükséglet és segít megélni a szerethetőséget.”

 

Mester Evelin (20) is három fontos dolgot emel ki: biztonság, szeretet, törődés. „A nőnek egy olyan környezet kell, amelyben kibontakozhat, és megvalósíthatja önmagát.”

 

 

denys-nevozhai-z0nVqfrOqWA-unsplash

Fotó: Denys Nevozhai / unsplash.com

F. Anna is három dolog mellett teszi le a voksát: szeretet, elfogadás és biztonság. „Ezek alapdolgok, amelyek kellenek a nőnek. Közülük a szeretet a legfontosabb, nélküle a másik kettő nem is létezik. De elfogadás nélkül sincs sem szeretet, sem biztonságérzet. A biztonságérzet pedig úgy valósul meg, hogy a nő érzi, hogy a férfi stabil a döntéseiben, és vannak céljai. Fontos az őszinte kommunikáció is. Jó, ha mindkét fél értő figyelemmel (aktív hallgatás, melyben az illető érdeklődéssel van jelen) hallgat. Ha meghallgatjuk a másikat (nem feltétlenül kell reagálni rá) az sokat segíthet a lelkiállapotán.”

 

 

Szabó Krisztina (24) is a célokra és a stabilitásra helyezi a hangsúlyt. „Fontos, hogy a férfival való közös és egyéni célok tekintetében mindig jelen legyen a tiszta kommunikáció, s mindez stabil értékrend mentén történjen. A nőknek szükségletük az is, hogy érzelmileg, fizikailag, lelkileg biztonságos és támogató közeg vegye körül őket.”

 

 

Kata (28) a biztonságot tartja a legfontosabbnak. „Ha egy nő biztonságban érzi magát, akkor boldog igazán! Manapság ennek az értéke még inkább hangsúlyos. S persze az sem elhanyagolható, hogy ehhez sok humor és nevetés is társul.”

 

 

Weller P. Hanna (30) is a biztonságot emeli ki válaszában. „Ha a mellettünk lévő férfi bizonytalan, akkor mi is azok leszünk. Ez érthető arra is, hogy ha az úriember nem tudja eldönteni, milyen csokit vagy sört fogyasztana szívesen, akkor a nő sem tudja azt kiválasztani. (Vannak nők, akik ennek ellenére anyáskodásból vagy határozottságból kiválasztják azt a terméket, amely szerintük életük párjának a kedvence.) De a példa széles spektrumú, ha a nő szeretné megvásárolni azt a ruhát, lakást, vagy szeretne munkahelyet váltani, és érzi a társán, hogy bizonytalan ebben a lépésben, bizonytalan magában, bizonytalan, hogy képes lesz-e fenntartani a családot, kibírja-e a kapcsolat, akkor a nő is jóval nehezebben dönt. Emellett nyilván hatalmas szükségünk van szeretetre. Csodákra képes a férj szerelme. Gyógyít korábbi sérüléseket, sebeket, növeli az önbizalmat, formálja a magunkról alkotott képet.”

 

 

Katalin (30) is a biztonságra helyezi a hangsúlyt. „A nőknek fontos a lelki és fizikai biztonság. De kell a szabadság is az amúgy sűrű, háztartási feladatokkal teletűzdelt hétköznapokban. Az énidőre is nagy szükség van. Ez jelenthet bármit, amivel fel lehet töltődni: fürdés, olvasás, zenehallgatás, pihenés, sportolás. Kikapcsolódás. Magunkra összpontosítva. S persze a nőnek kell egy figyelmes, szeretetre méltó, hűséges társ is.”

 

 

Radányi Zsuzsi (25) is a biztonságra szavaz. „Legyen szellemileg, érzelmileg megbízható a férfi. Akarjon és tudjon is fejlődni. Nagyon fontos az önreflexió és az érzelmi intelligencia. Legyen képes megölelni a legsötétebb pillanatokban is. Jó, ha már a legapróbb érintése is másképp hat rám, mint bármi más. Akkor érzem magam biztonságban egy férfi mellett, ha ő is Krisztus követője és szerelmese. Fontos, hogy a lelkem és a lényem a helyén lehessen mellette; hogy önazonos maradhassak, ha mellette döntök. Látnom kell azt is, hogy időnként a férfi – megtagadva az egóját – a földre rogy és Istenhez kiált. Ez nagyon kell a nőnek! 

 

 

Mindenképp tapasztalnom kell, hogy nem én vagyok az élete központja, nem engem tart az első helyen. Ugyanis ha én vagyok a legfontosabb számára, akkor csalódást fogok neki okozni. Ezt pedig mi nők nem szeretjük. 

 

 

Van még egy fontos dolog: olyan férfi kell, aki nem veszi magára az anyós csipkelődését.”

 

 

Tóth Alexandra (23) is Istenre helyezi a hangsúlyt. „A nőnek Istenre van szüksége, hogy megismerje: ki Ő Krisztusban. A legjobb, ha Isten igéjének (ami mérőzsinór) alapján határozza meg az identitását, illetve az alakítja a személyiségét. Mindaz, amit Isten igéje értékesnek tart, azt tartja értékesnek a Krisztusban hívő nő is. Tehát, akár arra gondolok, hogy „mi kell a nőnek egy férfiban? „, akár arra, hogy „mi kell a nőnek társadalmi szinten?” akár más területeken, az kell neki, amit Isten igéje tanácsol.” 

 

 

Vojnics-Rogics Réka (24) négy dolgot vár el a férfiaktól: kedvesség, türelem, kommunikáció és elfogadás. „Ha mindenki így viszonyulna embertársaihoz, minden bizonnyal kevesebb probléma dúlná fel világunkat. Minden nő (és ember) megérdemli a jó szót, a megértést és a jogot arra, hogy olyan legyen, amilyen ő szeretne lenni. Ha az úriember így viszonyul a szeretett hölgyhöz, akkor a nő ragyogni fog mellette, ami pedig a férfi boldogságát is megalapozza. Nőként pedig ugyanezt adom vissza: kedvességet, türelmet és toleranciát az emberek felé, mosolyszünet esetén pedig a gondolataim és érzéseim lekommunikálását a másik ember felé. Hiszen ha mi magunk nem mondjuk el, hogy mi okoz számunkra örömet vagy bosszúságot, akkor nem várható el a másik féltől, hogy kitalálja!”

 

 

Bartal Boróka (25) is négy dolgot emel ki: rugalmasság, őszinteség, becsületesség, megerősítő szavak. „A nőnek érett személyiség kell ahhoz, hogy egyáltalán tudja magáról, mi kell neki. Amikor a volt férjemmel ismerkedtem, rengeteg intő jel felett szemet hunytam, hogy majd elmúlik, vagy hogy végül is lehet, hogy nekem ez kell. Szóval én csak pár dologban tudom, mi kell nekem, sok minden vár kibogozásra. Ahhoz, hogy a férfi és a nő ki tudjon bontakozni, egészséges önbecsülés kell, ennek kialakításában a környezet rengeteget segíthet.”

 

 

Rebeka (21) az egyenlőség fontosságára hívja fel a figyelmet. „A nőknek fontos, hogy egyenlőséget tapasztaljanak a férfiakkal az élet minden területén: vallás, politika, munkaerőpiac, különféle lehetőségek.”

 

 

Dóri (32) szerint a nőknek kell valaki, akire lehet támaszkodni, akivel biztonságban érezhetik magukat. „Ez akkor fog megvalósulni, ha a nő érzi, hogy bármiben számíthat a férfi támogatására. Például arra, hogy a férj segít a gyerek ellátásában, házimunkában, krumplipucolásban. Persze vannak nők, akik nem igénylik ezt, de azt láttam, hogy azok a házasságok jobban működnek, ahol megosztják a házimunkát. Főznek, takarítanak együtt, de emellett hagynak egymás számára énidőt. 

 

 

Egyedülálló nőként azt tudom mondani: szükségünk van arra, hogy hagyjanak minket álmodozni. Kell még minőségi idő, szeretet, finom ételek, utazások, néhány új cipő vagy ruha. A humor is nagyon fontos szerepet játszik az életünkben. Az élet viharait a hit mellett csak humorral lehet átvészelni. Fontos, hogy megnevettessenek és mi is tudjunk nevetni magunkon.” 

 

 

Cikkemet Mark Gungor örökbecsű mondatával zárom, melyet a „Férfiagy, női agy” című könyvében ír: „Amit a nő akar – amire a szíve legmélyén vágyik -, amit minden nő akar, egyszerűen ez: Kiválasztott akar lenni.”

Beküldve:

Mi kell a nőnek?

Nemzetközi nőnap van. S bár ennek az eredete marxista, munkásmozgalmi ünnep, mégis sokan ünnepeljük, hiszen ezen a napon a hölgyek iránti szeretetünket, tiszteletünket, megbecsülésünket fejezhetjük ki. Igaz, ezt bármikor megtehetjük, és a bölcs férfiú az év 365 napján többször meg is teszi, mégis jó, hogy van egy ilyen nap, ami csak a hölgyeké. 

A legtöbb úriember ilyenkor virággal, csokival köszönti a nőket. De felmerül a kérdés: valóban ez kell a hölgyeknek? Mi az, amivel igazán boldoggá lehet tenni őket? Mi a legmélyebb vágyuk, szükségletük? Miközben ezekre a kérdésekre kerestem a választ, sok hölggyel beszéltem. Beszélgetőpartnereim között voltak férjezettek, párkapcsolatban élők, egyedülállók; fiatalabbak és érettebbek; Krisztusban hívők, Istent keresők, és olyanok, akiket nem foglalkoztat a keresztény hit. Nagyon megtisztelő volt az őszinteségük, ezúton is köszönöm nekik. 

 

Férfitársaim! Kérlek benneteket, vegyétek komolyan a lentebb megfogalmazott vágyakat, szükségeket. Hiszen ezek jó kulcsok a hölgyekhez, akiket mi sokszor bonyolultnak, megfejthetetlennek gondolunk, közben mégis életbevágóan fontos, hogy értsük őket. 

 

Nem gondolom, hogy ez a cikk mindent meg fog oldani. Egy élet sem elég ahhoz, hogy férfi és nő maradéktalanul megértsék egymást. Ez a hölgyeknek épp ugyanolyan nehéz, mint az uraknak. Kérdezte is tőlem az egyik válaszadó: „Mi kell a férfinak?”. Erre majd egy másik cikk fogja keresni a választ. Most viszont koncentráljunk a nőkre. 

 

Kardos Lili (30) válaszában egy fontos problémára hívja fel a figyelmet, mégpedig a férfiak hiányára: „Elsősorban egy férfi kellene a nőnek, aki meg tudja adni a következőket: szigor, határok, irányítás, gyengédség és biztonság. Ha ez nincs (lássuk be, nem igazán létezik már), akkor mondjuk megteszi egy pizza is.”

 

Varga-Kovács Marcsi (36) szeret tartozni valakihez, de arra is van igénye, hogy elmerüljön a saját világába. „Szeretem a célokat az életben, amelyektől jobbá válik valami, legyen az egy apró lépés, vagy egy társ, akivel közösek lehetnek ezek a dolgok, egy család, és barátok, akikkel megoszthatom ezeket. Élvezem, ha a társam számára különleges vagyok. A párom teremt dolgokat, vannak céljai az életben és ezekért dolgozik is. Egy olyan ember, akire felnézhetek és tudja-akarja szemlélni az élet jó oldalát. De fontos az is, hogy egymagamban is tudjam definiálni önmagam a feleség-anya-nő hármasában.”

 

Víg Írisz (26) a szabadságra helyezi a hangsúlyt: „Szükségünk van olyan férfiakra, akik képesek a nőiességünket előhozni. Jól esik nekünk, ha a férfi kicsit kitesz minket a nyilvánosság elé, hogy dicsekedjen velünk, és azt érezzük, mi vagyunk az ő kincse, az ő egyetlene. Ez oda-vissza igaz. A nő nem a férfi talpa alá való, hanem a tenyerébe. Fontos, hogy a hölgy hagyja szabadon lélegezni az úriembert. Mert mi nők igazán manipulatívak tudunk lenni. A kapcsolataim által tanultam meg azt, hogy a szabadság kérdése olyan dolog, amit mindkét félnek érezni kell szinte magától, mert a határok is ekképpen alakulnak ki. Ez a bizalom igazából. Ez vagy működik, vagy nem. Hihetetlen, de nem tud bárkinél kialakulni. Ez valami láthatatlan kötelék. A nőnek kell a helyes önbizalom. Amikor úgy tudja kimondani magáról, hogy jó nő vagyok, hogy nincsen benne semmi dicsekvés, sem rejtett megalázottság, pusztán egészséges elfogadás. A természetesség is kell, meg a pimaszság, a játékosság.”

 

Simon Andrea Dyka (30) számára is a szabadság a legfontosabb dolog. „Ha párkapcsolatra értelmezem, akkor nyilván a törődés, de ezt nem kell túlzásba vinni. Szeretem, ha jó nagy teret kapok. Egy olyan párkapcsolat, amelyben egyszerre tartozom valakihez, de mégis szabad is vagyok. Nehéz ilyen férfit találni manapság. Nekem nincs szükségem luxusvillára, Cadillac-re, s az sem kell, hogy izomagyú bájgúnár legyen a férfi. Nem baj, ha nem veti fel a pénz és nincs autója. Legyen normális és legyen némi agya, amit persze használ is. Mondjuk az sem hátrány, ha van közös érdeklődési kör, vagy ha hasonló beállítottságú, mint én.” 

Fotó: Sasha Freemind / unsplash.com

Bajtsi Andrea (50) is tud kapcsolódni a szabadság kérdéséhez. „Kapásból ez jut eszembe: figyelmesség. Tisztelet. Gondoskodás. Szabadság. Tér, ahol a nő önmaga lehet. Bátorítás a szárnyalásra. Szerintem a férfinak is ugyanerre van szüksége.”

 

Bonnyai Zsuzska (34) arra hívja fel a figyelmet, hogy a nőnek elsősorban arra van szüksége, hogy önmagát jól megismerje, és ehhez tud majd kapcsolódni egy férfi. „Szerintem fontos, hogy a nő felfedezze, megismerje saját magát, a női minőségét, hogy mi benne a különleges és mi az, amivel a környezetében melegséget tud árasztani. Ez a melegség és harmónia vonzó. A férfi ehhez tud kapcsolódni. Úgy gondolom: egy szerelmes úriember szeret kedveskedni, bókolni, elfogadni a tökéletlenségeket, azokon akár jókat nevetni. Mert tudja magáról, hogy Ő sem tökéletes. Az elfogadás és a szeretet viszi előre a közös utat férfi és nő között.”

 

Szabó Eszter Noémi (23) szerint is elengedhetetlen az önismeret, önelfogadás. „Nem tudhatom, mi kell a nőknek, biztos, hogy eltérnek az igényeink, míg néhány dologban valószínűleg sokunk egyetért. Én csak azt tudhatom valamilyen szintű bizonyossággal elmondani, mi kell annak a nőnek, aki én vagyok. Fontos, hogy jóban legyek magammal. Időközönként mindenképpen kell sírnom egy jót, így könnyebbülök meg, nekem ez jól esik. Egy szoros ölelésben még jobb kiengedni a könnyeket. Szükségletem, hogy hangosan énekelhessek, és kell a csend és a nyugalom, vagy jó zenék. Fontos, hogy legyen hobbim, olyan tevékenységeim, amiket élvezek és a feltöltődésemet szolgálják. Úgy gondolom, kell egy társ, aki a biztonságot sugározza. Szükség van a férfi szerelmére, odafigyelésére, ölelésére. Kell valaki, akit a legeslegjobban szerethetek, akihez odabújhatok. Érezni szeretném, hogy kiemelten fontos vagyok neki. Kellenek őszinte odafigyelésből fakadó kérdések. Éppen olyan csodás tud lenni a közös csend, mint egy izgalmas eszmecsere. (Nem arra a csendre gondolok, hogy elfogyott a közös téma.) Nekem fontos még a nyugodt étkezés, kávézás.”

 

Czirják Anitának (31) fontos szempont, hogy a párja is Krisztus-hívő legyen, hasonló értékrenddel, világnézettel rendelkezzen, mint ő. Továbbá: „Az egyik legnagyobb ajándék, amit a férfi adhat a szeretett nőnek, ha az idejéből ad neki. Én olyan úriemberhez szeretnék majd hozzámenni, akire fel tudok nézni. Tiszteletteljesen viselkedjen velem és becsüljön. Véleményem szerint az igazi férfi vállalja a tetteiért a felelősséget, és egy nőnek az is pozitív, ha az illető bevonja őt vagy kikéri a véleményét fontos döntések meghozatala előtt, igaz, a végső döntés a férfié. Nekem fontos, hogy biztonságban érezzem magam érzelmi, fizikai és anyagi értelemben egyaránt a választott ember oldalán. A férfi tartson ki a nő mellett a nehéz időszakokban is, ne csak a fényes napokon. Fogadja el őt úgy, ahogy van. Legyen megértő. Egyenrangú félként kezelje a másikat. Mindketten rakják bele a maguk részét a kapcsolatba. Legyenek romantikus pillanatai is az úriembernek, hogy a nehéz hétköznapok után a pár meg tudjon pihenni egymásnál. Ezek azok a dolgok, amiket én, mint nő értékelni, becsülni tudok a választott férfiban.”

 

A napokban érkezik a második része a cikknek további hölgyek gondolataival, szükségleteivel. vágyaival. De addig is boldog Nőnapot kívánunk minden hölgy olvasónknak ; az uraknak pedig, hogy rátaláljanak arra a csodálatos titokra, hogy mi is kell valójában a nőnek. 

Beküldve:

A hívő Arany János

Arany János születésnapja van. 

 

Sűrűn eszembe jut a költő, főként mióta a Margit-szigetre járok futni, sétálni, kedves ismerősökkel találkozni.  Arany János ezen a szigeten, a tölgyfák alatt töltötte utolsó éveinek nyári hónapjait. Itt születtek azok a versei is, melyeket nem a nagyközönségnek, hanem csak saját magának írt kis bőrkötésű könyvébe. 

 

Ekkoriban tele volt gyásszal és fájdalommal. Sokféle veszteség érte őt, de mind közül a legszomorúbb egyetlen leányának, Arany Juliskának a halála volt. Súlyos megpróbáltatás, lelki küzdelem, válság zajlott a költőben. Mégsem roppant össze végleg. Az Istenben való hit átsegítette a sötét korszakon. A keresztény örömhír a bizalom és vigasztalás kútfeje volt számára. 

Verseit, gondolatait olvasva láthatjuk, hogy milyen nagy előny a létért való ádáz küzdelemben a hit. Megnyugvás, vigasz a sors csapásai után, melyet más nem pótol. 

 

Arany János felfogása szerint a mi emberi elménk nem tudja megérteni azt sem, ami bennünket körülvesz, hogyan érthetnénk meg tehát azt, ami időben örök és térben nincs vége? 

 

„Az emberi elme rövid mérő-ónja nem mérheti ki az örökkévalóság oczeánját.” (Riedl Frigyes: Arany lelki élete) 

Végezetül álljon itt az a vers, melyet szeretett leányának temetésére írt.

Juliska sírkövére

 

Midőn a roncsolt anyagon

Diadalmas lelked megállt;
S megnézve bátran a halált,
Hittel, reménnyel gazdagon

Indult nem földi útakon,
Egy volt közös, szent vigaszunk
A lélek él:
találkozunk!

Beküldve:

Egyedülállók gondolatai a párválasztásról

Múlt héten volt a házasság hete és a Valentin-nap (Magyarországon: Bálint-nap), s mint ilyenkor általában, most is tele voltak a különböző közösségi oldalak szebbnél szebb és boldogabbnál boldogabb szerelmespárokkal. Kíváncsi voltam, hogy hogyan élik meg ezt az időszakot az egyedülálló, szingli fiatalok, és hogy számukra milyen az ideális társ.

Fotó: Nathan Dumlao / unsplash.com

Milyen társat szeretnél? Külső és belső tulajdonságokat is sorolhatsz.

Anasztázia (21): 

Régebben küzdöttem ezzel a kérdéssel, de lassan kezd megszületni bennem a válasz. Eléggé erős személyiség, egész pontosan iniciatív és domináns vagyok. Azt gondoltam, hogy ha én piros vagyok, akkor a páromnak skarlátvörösnek kell lennie egészen, hogy ne én hordjam majd a nadrágot. Azaz ha én domináns vagyok, akkor ő legyen még dominánsabb, ha én egy „társaság középpontja” típusú ember vagyok, akkor neki még inkább annak kell lennie. Most már másmilyen perspektívából látom ezt. Nyilvánvaló, hogy egy határozott, talpraesett férfi szükségeltetik mellém, aki nem mond nemet a kalandra, de emellett szeretném, ha egy olyan ember lenne, aki mellett alkalomadtán megnyugodhatna az én nyughatatlan személyem is. Emellett, mivel hála Istennek jó értelmi képességekkel lettem megáldva, szeretném, ha ilyen téren is felnézhetnék majd a jövendőbelimre, azaz a férjem okos, intelligens, művelt lenne. S lehet, hogy ezért megköveznének páran, de számomra fontos, hogy egy használható diplomával rendelkezzen, ahogy én is fogok. 

 

Az ideális férfi számomra nemcsak hogy hisz Istenben, rendszeresen jár gyülekezetbe, hanem arra vágyom, hogy olyan személy legyen, akinek tűz ég a szívében Istenért. Tudja, hiszi és megéli, hogy a legnagyobb szerelem és a legerősebb szövetség, ami köttetett, az Isten és ember között van.

Huszti Eszter (27): 

Számomra az ideális férfi az, aki egyben a legjobb barátom is. Legyen köztünk kölcsönös tisztelet, szeretet, harmónia és humor. De ezeknél sokkal lényegesebb, hogy mindennél jobban szeresse és félje az Urat! Igazi atya legyen, akire fel tudok nézni, és jó apakép legyen a gyerekeinknek is.

Jázmin (21):

Nem egyszerű kérdés. Keresztény családban nőttem fel, hiszek Istenben, élő hitű kereszténynek tartom magam. Ezért olyan hívő embert keresek, akinek Isten nagyon hangsúlyos az életében. Nekem fontos, hogy választottam szeresse az Urat és hogy majd együtt tudjunk szolgálni Őt (az lenne az ideális, ha mindketten a zenével).

 

Szeretném, ha majd házasságunkban együtt tudnánk növekedni, fejlődni az Istennel való kapcsolatunkban. Belső tulajdonságait tekintve legyen olyan ember, aki szeret humorizálni, hiszen én is ilyen vagyok, értse az én nem mindennapi humoromat. Szívem vágya, hogy legyen kedves, gondoskodó, gyermekszerető, olyan férfi, aki Isten szeretetével bátorít, támogat, elfogad. Külső tulajdonságokat nézve legyen magas, izmos, emellett kissé mackós testalkatú, sötét hajszínű. Rendelkezzen olyan hobbival/hobbikkal, amelyek feltöltik, és amelyeket igazán élvez.

Nóra (20): 

Az ideális férfi legyen alázatos, őszinte, képes és hajlandó a gondoskodásra, nyitott, önzetlen, figyelmes, önfeláldozó, védelmező, törekvő, szorgalmas, fejlődni akaró, jó humorú, előrelátó, tanult, magasan képzett. Szeresse a Bibliát, és legyen ugyanazon a szellemi síkon, mint én. Legyen külsőre fitt/izmos, de nem túlzottan, és magasabb nálam.

Varga Dorottya (27):

Kerekesszékesként számomra fontos, hogy a férfi empatikus, segítőkész és megértő legyen. Számomra az ideális férfi fizikailag legyen ép és egészséges, mivel véleményem szerint így jobban tud a jövőben majd segíteni nekem a szükséges dolgokban, amikben esetleg segítségre szorulok, és szeretném, hogyha a segítségnyújtás számára semmilyen okból kifolyólag nem jelentene problémát. Keresztényként fontosnak tartom, hogy a társammal hasonló értékrendet képviseljünk mind a ketten.

Áron (25):

A számomra ideális nő a világnézetemtől és a hitemtől ne álljon fényévekre. Itt most nem arra gondolok, hogy mindenben hozzám hasonlóan gondolkozzon, de azt fontosnak tartom, hogy ne azzal teljen el az életünk, hogy a két végletet közelítjük.

Meggyőződésem, hogy nincs olyan, hogy „tökéletes lány”. Fontos, hogy legyen jó a természete, kellemes a kisugárzása, érezze magát szépnek.

Fotó: Travis Grossen / unsplash.com

Baracskai Gábor (33): 

Először is fontos leszögezni, hogy nem csak ideális nő jöhet szóba. Én sem tartom magam ideális férfinak, ezért is igyekszem egy bizonyos mértékig elnéző lenni, ha döntök, hogy egy lány szimpatikus –e vagy sem.

 

Megtért, élő hitű keresztény legyen. Ebből nem engedek. Vagy hívő lesz, vagy nem lesz. Protestáns vagyok, ha lehet, legyen ő is protestáns. Persze az ideális az lenne, ha ő is református lenne. 

 

 „A külső megfog, a belső megtart”.  

 

Lehet kicsivel magasabb is akár,  de az az ideális, ha néhány centivel alacsonyabb. Egészséges, de már az is nagyszerű, ha törekszik rá.

 

Én 33 éves vagyok. Huszonéves lányt szeretnék. Ennek főleg családtervezésben gyökerező praktikus okai vannak. De nem titok, hogy a kor összefügg a szépséggel, illetve gyakran gondolkodásában rugalmasabb az ilyen lány. Bár a magasabb kor több önismeretet eredményezhet, amit szintén nagyra becsülök. A jó önismeret nagyon szimpatikus.

Olyan lányt szeretnék, akinek szintén nagy cél az életében, hogy legyenek gyerekei. Akinek ez (akár más célok mellett is, de) nagyon fontos.

 

Nagyon nagyra tartom, ha egy lány már az elején megszólítható, tehát jelen van, eljár helyekre, ahol lehet vele ismerkedni, felregisztrál társkeresőre fényképpel, és hasonlók. 

 

Meg tudja/akarja fogalmazni, mit gondol. Ha már mélyül az ismeretség, az nagyon zavar, amikor nem értem, mi történik benne, de ezt nem tudja/akarja elmondani és nekem kellene kitalálni, ha valami gond van. Kiegyensúlyozott.

Számomra nagyon fontos, hogy tudunk-e hosszasan beszélgetni. Ébrednek-e ennek során új gondolatok, tudunk-e egymáshoz kapcsolódni. Megértem-e, és ő megért-e engem. Ehhez pedig nem feltétlen kell, hogy mindenről ugyanúgy gondolkodjunk.

 

Nagyon jól esik, ha azt tapasztalom a lány részéről, hogy tisztel. Ha úgy lát, hogy súlya van annak, amit mondok vagy teszek. Ez még mindig nem azt jelenti, hogy egy véleményen vagyunk mindenben, vagy hogy az van csak, amit én akarok!

 

Ha van benne nyitottság és képesség arra, hogy a közös dolgokban együttműködjünk. S végül az ideális nő számomra olyan, aki engem is szimpatikusnak talál.

Gordon Márk (26): 

Az ideális nő a természetes szépsége mellett legyen jólelkű és intelligens. Lehessen vele sok mindenről beszélgetni. Ne étkezzen fitneszdiéta szerint. Hajlandó legyen utazásra is. Ne csak a karrierjére fókuszáljon, s ne csupán az anyagiakban lássa az értéket. Merjen elköteleződni, neki is a házasság legyen a cél. Ne mereven gondolkozzon.

  • Házasság hete, Valentin–nap környékén hangsúlyosabbá válik a párkapcsolat, és a közöségi háló tele van boldog, vagy legalábbis annak tűnő párokkal. Szingliként hogy kezeled ezt a helyzetet? 

 

Anasztázia: 

Szerintem egész jól. Nyilván azért átfut az agyamon a gondolat, hogy „de jó”, még egy február 14-e egyedül, de sokkal inkább egy átlagos nap, mint szomorkodással töltött percek sokasága. Igazából szingli barátnőkkel szoktunk vicces, az egyedülállóságunkat kiélező mémeket küldözgetni egymásnak, de a reakcióim ezekre már mást foglalnak magukba, mint mondjuk középiskolás koromban. Emlékszem, akkor tényleg szívásnak tartottam, hogy egyedül vagyok, és a nevetős smiley-k mellett sírósak is a válaszüzenet részét képezték. Ma már főként csak nevetek ezeken. Nyilván ma is vágyom társra, ezt nem tagadom, csak már próbálom másképp felfogni ezt. Tudom, hogy jön minden majd a maga idejében, és bízok Istenben, hogy ő tudja, hogy ez mikor legyen. Ami nekem többek között Valentin–napon (is) segít, az a családom: Anyukánk ilyenkor mindig vesz nekünk valami kis apróságot és azt mondja, hogy Valentin–napra kapjuk tőle (szerintem ez nagyon cuki, és sokat jelent, hogy a családtagjainktól mennyi szeretetet kapunk, mert ezáltal kevésbé érezzük magunkat egyedül). 

 

  Összességében örülök ezen a napon is a szerelmesek boldogságának (amíg nem az utcán döntik meg a leghosszabb franciacsók- világrekordot); hasznos, cuki ünnepnek tartom. Minden egyes Valentin–nappal jobban várom, hogy egy nap egymásra találjunk azzal a személlyel, akivel egymásért az egyedülállóság biztonságába csomagolt szívünk kulcsait, minden kockázat ellenére is egymásnak, kizárólagosan egymásnak adjuk majd. Addig pedig célom, hogy egyedülállóként is úgymond teljes, boldog és megelégedett életet éljek, és önmagam legjobb verziójává váljak ama napig, hogy minél jobb, szeretőbb segítőtársa lehessek majd valakinek.

Huszti Eszter: 

Engem nem szokott érdekelni a Valentin–nap. Ezen az ünnepen semmi nem múlik. Szerintem nem egy napon kell kifejezni a szeretetet a másik iránt.

Jázmin: 

Nem könnyű időszak ez. Már nagyon vágyom arra, hogy végre megismerjem az igazit, de most is próbálom Istenbe vetni az összes bizodalmamat, hiszen Ő tudja a legjobban, mi a jó nekem. Hiszem, hogy terve szerint időben véghez visz mindent az életemben, hiszen Isten sosem késik!

Nóra: 

Nem fogott meg túlzottan soha a Valentin–nap lényege. Egyrészről aranyosnak gondolom, másrészről viszont csak marketingfogásként tekintek rá. Nem hiszem azt sem, hogy a figyelmességnek és a szeretetnek külön ilyen napot ki kellene jelölni. Ha nincs benne valamilyen szinten a mindennapokban ez, akkor nincs értelme. 

Meglehetősen jól viselem, mert nem vonom bele magam érzelmileg. Örülök, ha valakinek boldog kapcsolata van, engem nem zavar. Magát az ünnepet kissé „nyálasnak” és túlfeszítettnek gondolom. 

Varga Dorottya: 

Nyilván vágyom arra, hogy társam legyen, s ez ebben az időszakban még inkább előjön, de nem jó dolog sürgetni a dolgokat, és nem szabad mindenáron rágörcsölni erre. Egy ige jut eszembe a Bibliából: „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az év alatt. (…) Ideje van az ölelgetésnek, és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak.” (Prédikátor könyve 3. fejezet)

Áron: 

Az elmúlt évek Valentin–napjait nem egyedül töltöttem. Ebben az évben viszont igen. Nyilván ez nem érintett jól, de depresszióba sem estem tőle. Ez az év többi napjára is igaz, hiszen akkor is látok párokat, mégsem ösztökél ez arra, hogy nekem is feltétlen, azonnal legyen párkapcsolatom. Továbbá azért sem hatott rám negatívan, mert nem mentem fel aznap a közösségi hálóra. Az utcán sem találkoztam most annyi párral a Covid19 miatt, és a marketing sem tombolt annyira, mint ahogy ez az elmúlt években megszokott volt.

Baracskai Gábor: 

Alapvetően én a házasság hetének örülök, akkor is, ha eddig mindig egyedülálló voltam ebben az időszakban.  Én is ünneplem a mások boldogságát. Próbálom úgy felfogni, hogy ez reményt keltő, hiszen ha nekik sikerült megházasodni és házasságot fenntartani, talán nekem is fog.

Másfelől az is hozzátartozik, hogy aki megházasodik, annak az nemcsak örömöket, hanem nehézségeket is hoz az életébe. A házaséletnek és az egyedülálló életnek is megvannak az egyedi pozitív és negatív oldalai. A házasság nem old meg minden gondot, nem ad mindenre választ. Igyekszem nem bálványozni. Törekszem ismerkedni, párkapcsolatra és házasságra, de azt is tudom, hogy vannak szívemnek olyan hiányai és vágyai, amik csak majd a feltámadás után, Istennel szemtől szemben fognak betöltődni.

Gordon Márk: 

Elszomorít, hogy még mindig nincs párom. Mások húszévesen megtalálják egymást, én négy év múlva harmincéves leszek, és még mindig egyedülálló vagyok. Sok olvasással, játszással, rajzolással és sporttal csökkentem a veszteségérzetemet.

Fotó: Sandy Millar / unsplash.com

Beküldve:

Nyílt levél Joe Biden elnök úrnak

Először is gratulálok a győzelméhez. 

 

Engedje meg, hogy beiktatása napján megosszak önnel néhány jó tanácsot. Vagyis nem én, hanem azon elődei, akik szintén Demokrata színekben irányították az országot. A hibáikból, sikereikből tud talán a legtöbbet tanulni, ahhoz, hogy hatékony legyen a következő négy éve. 

 

Levelemet magyarul írom, ugyanis egyrészt bízom benne, hogy ön tud magyarul, hisz 1977-ben nyaralt gyönyörű országunkban; másrészt úgy hallottam lesz néhány magyar felmenőkkel rendelkező kormánytag is a csapatában, így ha esetleg ön elakad elnök úr, ők biztosan a segítségére sietnek majd; harmadrészt, úgy értesültem, hogy bele kíván szólni a magyar politikába is, nos, ehhez pedig elengedhetetlen a magyar nyelv. 

 

No, de a humort félretéve, Íme, tehát a jó tanácsaim. 

Kezdem Harry S. Truman (1945-1953) elnökkel, aki a következőt mondta beiktatása után: „A Hold és a csillagok teljes súlya rám zuhant.”.  Talán most ön is hasonlót érez tisztelt elnök úr. 

 

Aztán a trumani éveket addig soha nem látott jólét jellemezte. Az elnök 1947-ben elindította a Marshall-tervet, hogy megmentse Európa gazdaságait. 1948-ban elismerte Izrael államot. 

 

Kívánom kedves Biden, hogy önnek is ilyen szép eredményei legyenek a külpolitikában. Ne romboljon, hanem építsen. 

 

Végül egy kis anekdota.  Truman egy választási gyűlésen a „Küldd őket a pokolba, Harry!” bekiabálásra ezt felelte: „Nem küldöm őket a pokolba, csak elmondom az igazat, és azt hiszik, az a pokol!” Kívánom önnek elnök úr, hogy mikor meghallja az igazságot, fogadja be azt a szívébe, hiszen az fogja önt az Életre vezetni. Ne engedje, hogy a mai divatos eszmék irányítsák, inkább fedezze fel az örökkévaló értékeket. Ne féljen tőlük. 

Lyndon B. Johnson (1963-1969), mikor 1948-ban bekerült a szenátusba, akkor többen szavazási csalást kiáltottak. Ellenfelei „Landslide Lyndonnak” (Földcsuszamlás Lyndonnak) nevezték el. Ez kísértetiesen hasonlít az ön történetére elnök úr. Önt is sokan csalónak gondolják. De ahogy Johnson, úgy ön is lepje meg az ellenfeleit. Hozzon jó döntéseket, melyek kihatnak a nép életére. 

 

Lyndon B. Johnson meghirdette a „háború a szegénység ellen” programot. Elfogadtatott három polgárjogi törvénytervezetet, amelyek megtiltották a diszkriminációt a lakhatás, a szavazás és a kereskedelem terén. Öntötte a pénzt a városok megújításába, síkra szállt a művészetekért és az oktatásért, nekirontott a bűnözésnek. Eltökélte, hogy útját állja a kommunizmus terjedésének. 

 

Kedves Biden, öntől is hasonló döntéseket várok. 

Andrew Jackson, vagyis az „Öreg Hikori” (1829-1837). 

 

Arra kérem elnök úr, hogy legyen kegyelmesebb, mint ő volt. Jacksont a „mellettem vagy ellenem” viselkedés jellemezte. Ha valaki az ő oldalán állt, az hű barát és bajtárs, de ha valaki szembeszegült vele, annak Isten irgalmazzon. Ellenségnek számítottak a britek, a „régi pénz” és az „úriemberek”, mindenki az észak-amerikai kontinensen, aki nem fehér USA állampolgár volt, a központi bankok, valamint bárki, aki akadályozta őt.

 

Kedves Biden, kérem, legyen ennél barátságosabb. Lepje meg a világot azzal, hogy azokat is szereti, akik ön ellen vannak. Ehhez sokat tanulhat Jézus Krisztustól. Illesszen be a napirendjébe olyan időt, mikor a Bibliát, melyre felesküdött, tudja tanulmányozni. 

Martin Van Buren (1837-1841). Jackson ezt mondta róla: „Egy igaz ember, minden csalárdság nélkül.” Mennyire jó lenne, ha ezt önről is el lehetne mondani kedves Biden! 

James K. Polk (1845-1849) híresen józan volt. Egy kortársa megjegyezte róla, hogy Polk „annak az áldozata, hogy vizet iszik szeszes italként.” Szerintem ez mindenképp követendő példa lehet az ön számára is tisztelt elnök úr, persze ne vigye túlzásba, de a víz ivása állítólag nagyon egészséges. 

 

Ami viszont egészségtelen, az a túlmunka. Polk volt az egyetlen elnök, aki ebbe halt bele. Épp ezért kedves Biden, kérem, iktasson be egy kis kikapcsolódást, pihenést is a napjaiba. Szurkolok, hogy a következő négy hivatali évét egészségesen tudja kitölteni. 

Franklin Pierce (1853-1857) hagyta az országot a polgárháború felé kóvályogni. Remélem önnek sikerül tisztelt elnök úr kivezetni belőle.

 

Pierce az addigi legfiatalabb megválasztott elnök volt (48 éves), ha jól tudom, ön a legidősebb (78).  Mégis sokat tanulhat ettől a fiatalembertől. Ő ugyanis elítélte a csalást meg a korrupciót. Ez mindenképp követendő. 

 

Pierce elnök szeretett egyedül sétálni Washington utcáin, és barátkozni. Egyszer azt mondta egy idegennek: „Nem szükséges, hogy Önt bevezessék (a Fehér Házba), az az Ön háza, én csak a lakó vagyok egy időre.” 

 

Kívánom kedves Biden, hogy ön is így álljon az emberekhez. Legyen közvetlen. Merjen testőrök nélkül is sétálni. Ismerkedjen azokkal, akiket szolgál négy éven keresztül. 

James Buchanan (1857-1861) idejében az otthonok kényelmesebbek lettek, ebben a korszakban találták fel többek között a WC-papírt. 

 

Kíváncsi vagyok kedves Biden, hogy az ön elnöksége alatt vajon születik-e hasonlóan forradalmi találmány. 

Andrew Johnson (1865-1869) az 1866-os kongresszusi választásokon egy sor nyilvános gyűlést tartott, de a legtöbbre félrészegen ment el, ezzel helyrehozhatatlan kárt tett az imázsában. 

Nagyon bízom benne, hogy tisztelt elnök úr, ön nem fog az alkohol fogságába esni, és józan tárgyalópartner lesz. 

Grover Cleveland (1885-1889 és 1893-1897) elnökként szakított a hagyományokkal, mivel elutasította a zsákmányrendszert, ehelyett érdemeik alapján nevezte ki a hivatalnokokat, tekintet nélkül politikai pártállásukra.

 

Tisztelt elnök úr, ez mindenképpen követendő példa, bár egy jó nagy adag bátorság, bőkezűség, és bizalom szükségeltetik hozzá. Azért fogok imádkozni, hogy önben ezek a tulajdonságok meglegyenek, és Cleveland elnökhöz hasonlóan, ön is nemet mond majd a zsákmányrendszerre. 

 

Woodrow Wilson (1913-1921) úgy változtatta meg az adózási rendszert, hogy a gazdagoknak nagyobb összeget kellett fizetniük, mint a szegényeknek. 

 

Remélem elnök úr, ön hasonlóan fog cselekedni, mint demokrata elődje. 

Calvin Coolidge (1923-1929) jelentős adócsökkenéseket kényszerített ki, korlátozta a kormányzati költést. Jövedelemadót csak a legtöbbet kereső két százalék fizetett, és Coolidge negyedével lefaragta az ország szövetségi adósságállományát. Az Egyesült Államok nemzeti vagyona gyakorlatilag megduplázódott ebben az időszakban. 


Tisztelt elnök úr, azt kívánom, hogy ön is hasonló döntéseket hozzon, és regnálása alatt az USA a fénykorát élje.

Franklin D. Roosevelt (1933-1945) az átlag amerikai polgáron szeretett volna segíteni. Ekkor 13 millió amerikai volt munka nélkül, és egy részük éhezett is. 

Tisztelt elnök úr, ha jók az értesüléseim, akkor részben a világjárvány következményeként, napjainkban is sok a munkanélküli és éhező az országban. Imádkozom bölcsességért, hogy minél hatékonyabb segítséget tudjon nyújtani számukra. 

 

A gyermekbénulással való küzdelem meghatározó tényező volt Roosevelt életében. Bár magán nem tudott segíteni, tevékenysége más betegek ezreinek segített megküzdeni a szenvedéssel, később pedig egy oltóanyag előállításának finanszírozásában is segített. 

 

Kedves Biden, szerintem ebben jó lenne utánozni az elődjét. Nagyot szólna, ha ön is beszállna a vagyonával a Covid19 elleni védőoltás finanszírozásába. 

Roosevelt volt az az ember, aki a gazdasági válság idején vette át a gyeplőt, kiállt a dolgozókért, munkahelyeket, anyagi biztonságot és legfőképp jövőt teremtett az országban. 

 

Joe Biden, sok hasonlóságot vélek felfedezni ön és elődje között. Kívánom, hogy az ön négy évét is olyan sorok jellemezzék, melyeket Roosevelt elnök munkásságáról olvashatunk fentebb. 

John F. Kennedy (1961-1963) jóban volt a médiával. 

Tisztelt elnök úr, önnek is azt kívánom, hogy ápoljon jó kapcsolatot a sajtóval. Pártoldaltól függetlenül. 

Kennedy számára a kommunizmus nemcsak elfogadhatatlan, hanem maga az erkölcsi gonosz volt. 

Kedves Biden! Kívánom, hogy ön is így álljon az istentagadók felé. Védje meg az országát a zülléstől. Ezért sokat fogok imádkozni a következő négy évben. 

Mikor Kennedy meghalt, Harold Macmillan brit miniszterelnök azt mondta, ő testesítette meg „ennek az új világnak minden reményét és törekvését”. 

Joe Biden, szívből kívánom, hogy mikor hosszú évtizedek múlva az ön koporsója fölött gyászolunk, akkor hasonló mondatok hangozhassanak majd el. 

Bill Clinton (1993-2001) megemelte az országos bérminimumot, visszaszorította a bűnözést. A munkanélküliség az addigi legalacsonyabb szintre csökkent, a gazdaság pedig dübörgött. 

 

Tisztelt elnök úr! Tiszta szívemből kívánom, hogy az ön intézkedéseinek is hasonlóan szép gyümölcsei legyenek. 

Barack Obama (2009-2017) radikális költési tervet választott, elutasítva a megszorításokat. Élénkítő terve volt a legtartósabb és leghangosabb sikere, mivel az ország gyorsan talpra állt a recesszióból, és a munkanélküliség folyamatosan csökkent.

 

Az Obama Care, azaz a „megfizethető gondoskodás” törvény szintén egy jó döntés a volt elnök részéről. Ez a jogszabály ugyanis elérhetővé tette a munkásosztálybeliek megfizethető egészségügyi ellátását, és fogyasztóvédelmet garantált a biztosítótársaságok fosztogató módsereivel szemben. 

 

Tisztelt elnök úr! Ezek a gazdasági intézkedések mindenképpen követendőek. S mivel ön volt Obama alelnöke, így volt lehetősége eltanulni a fogásokat, nagyon remélem, hogy fogja is ezeket kamatoztatni, Obama második ciklusának vége felé világossá vált, hogy az USA-ban a faji feszültségek nagyobbak, mint addig bármikor. 

 

Kedves Biden! Remélem az ön ciklusában ez nem így lesz. 

Jimmy Carter (1977-1981) a kedvenc elnököm. Istenhívő, aki elnökségének ideje alatt is bibliaórákat tartott gyülekezetében. Miko

r elnök lett a Sequoia elnöki jachtot eladták, és a fehér házi fizetéseket 10 százalékkal csökkentették. Politikai programjának kulcseleme volt az energiatakarékosság. 

 

 

Carter kibővítette a nemzeti parkok rendszerét, támogatta a napenergia használatát. és törvényeket fogadtatott el a szennyezett helyek megtisztítására. 

 

Tisztelt elnök úr! Talán Carter az, akit legjobban szeretnék az ön figyelmébe ajánlani. Kívánom, hogy önnek is olyan hite legyen, mint neki van; és hogy ebből a hitből, az Isten iránt szeretetből fakadjanak azok a gyümölcsök, melyek azóta is teremnek Jimmy Carter életén. Imádkozni fogok ezért kedves Biden! 

Végezetül, azt kívánom, tisztelt Joe Biden elnök úr, hogy vigyázzon az egészségére! Legyen áldásokkal tarkított a következő 4 év. Az Isten szerinti intézkedései legyenek megáldva kormányzása alatt. Hosszú és szép életet kívánok önnek. Isten áldja Amerikát! 

 

 

Felebaráti szeretettel, 

                                                                                                                                                                                           Muzslai-Bízik Bencze

Beküldve:

Minket megrontó kórság

Ez a kórság már Káin és Ábel között is felütötte a fejét, és azóta is pusztít az emberiség között. Nap mint nap egymás torkát szorongatjuk, mert irigyek vagyunk egymásra. Mindenhol megjelenik: családi ebédeken, randikon, baráti társaságok beszélgetésein, tömegközlekedésen vadidegenek között. Az irigység felemészt mindent és mindenkit körülöttünk, s ez így van már többezer éve. Az elmúlt időszakban viszont sokkal durvábban tapasztaltam fojtogató jelenlétét, mint úgy általában. Erőszakosan lihegett a nyomomba, bármerre is jártam. Úgy éreztem, mindenkit megront ez a kórság, köztük engem is, és a nyomában boldogtalanság, frusztráltság jár. Pedig nincs szebb látvány a megelégedett embernél, aki bár mindent megtesz előjutása érdekében, de közben nem másokra irigykedik, nem nyugtalankodik, hanem a békesség veszi körül. Sőt! Ha úgy van, még együtt is örül a másik emberrel, ha annak sikerül valami; vagy, ha olyan dologban részesül, amit „szerinte az illető meg sem érdemelt.” Az elégedettség nem azt jelenti, hogy mindenünk megvan, amire a földön vágyunk. Ilyen soha nem lesz. Hanem megelégszünk azzal a lehetőséggel, helyzettel, ami adatik. 

 

Eszembe jutnak Sréter Mór szavai, melyeket bár 1937. szeptember 19-én mondott, akár napjainkban is elhangozhatnának: „Az emberiség sajnos elhagyta a nyugalmat és elégedettséget biztosító középutat, és az izgalmakkal és gondokkal terhelt napos oldalt választotta életiránynak. Nehézségeket leküzdve, akadályokat átugorva, fut, rohan mindenki a boldogítónak vélt napfény után. Mindenki törekszik, igyekszik többet kiküzdeni a sorstól, mint amennyit az részére engedélyezett, dúsabbat, hatalmasabbat kicsikarni a földi léttől, mint amennyit az részére juttatott. Feldúlt a béke, megszűnt az együttérzés. Vad irigység és ádáz gyűlölet ütötte fel a fejét úgy egyéni, mint világi viszonylatban. Térjünk vissza az elégedettség hajlékába. Ez a feltétele a szeretetnek, a békének.”

Én úgy döntöttem, hogy Isten segedelmével örülni akarok a vezetők, politikusok és családtagjaik sikerének; büszke szeretnék lenni, ha a rokonaimnak, barátaimnak „bejön az élet”; és szurkolni akarok a szomszédaimnak, környezetemnek, hogy minden sikerüljön nekik, amit csak tesznek.

Beküldve:

Karácsony

 Általános tapasztalatom az, hogy ilyenkor az emberek többsége nem a szülinaposra, Jézusra fókuszál, hanem a kajákra, az ajándékokra, a csillogásra, a szép ruhákra, a karácsonyfára stb. Ezek többsége pedig a születésnapost kiszorítják a saját ünnepségéről.

 

Nehéz év van mögöttünk, ezt mindenki a bőrén tapasztalja. Az ünnep is más lesz, halljuk a hírekben. Nagykarácsony helyett idén kiskarácsonyt tartsunk – javasolja egy politikus. Erről eszembe jut a „Kiskarácsony, Nagykarácsony” című dalocska, ami a finom, meleg kalácsot helyezi előtérbe az ünnepelt helyett. 

 

Szerintem idén kaptunk egy esélyt arra, hogy a karácsonyunk közelítsen a valósághoz. Ahhoz a személyhez, Jézushoz, aki nagy szegénység közepette született, távol az otthonától, ahol egy volt Istennel, aranyutcákon járkálhatott, csillogás és imádat vette körül. Jézus pedig az emberek iránti szeretetétől hajtva, belepréselődött egy 14 éves kislány méhébe, és világra jött a Föld nevű sárbolygón. Érdekes, hogy az evangéliumok nagyon szűkszavúan számolnak be Jézus születéséről, haláláról viszont részletesen tudósítanak. Ő ugyanis azért született meg erre a földre, hogy meghaljon értünk, és megbocsájthassa bűneinket. Ha ezt az ajándékot, amit most is a saját születésnapján nyújt felénk, elfogadjuk, akkor majd együtt sétálhatunk vele az aranyutcákon, ott, ahol nem lesz már pandémia, koronavírus, szenvedés. 

 

„Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradtság.” (Jelenések 21:4) 

 

Kívánom tehát, hogy éljünk ezzel az eséllyel, amit idén kaptunk, és találkozzunk személyesen az ünnepelttel, Jézus Krisztussal, akit semmilyen kijárási tilalom, pandémia nem tart vissza attól, hogy átöleljen minket, és elmondja, hogy mennyire szeret. 

 

Szeretetének ékes példája a karácsony.

  • +36 20 419 5664
  • bencziklopedia@gmail.com

Adatkezelesi Tájékoztató

 © Bencziklopédia 2020 Minden jog fenntartva!