Általános tapasztalatom az, hogy ilyenkor az emberek többsége nem a szülinaposra, Jézusra fókuszál, hanem a kajákra, az ajándékokra, a csillogásra, a szép ruhákra, a karácsonyfára stb. Ezek többsége pedig a születésnapost kiszorítják a saját ünnepségéről.
Nehéz év van mögöttünk, ezt mindenki a bőrén tapasztalja. Az ünnep is más lesz, halljuk a hírekben. Nagykarácsony helyett idén kiskarácsonyt tartsunk – javasolja egy politikus. Erről eszembe jut a „Kiskarácsony, Nagykarácsony” című dalocska, ami a finom, meleg kalácsot helyezi előtérbe az ünnepelt helyett.
Szerintem idén kaptunk egy esélyt arra, hogy a karácsonyunk közelítsen a valósághoz. Ahhoz a személyhez, Jézushoz, aki nagy szegénység közepette született, távol az otthonától, ahol egy volt Istennel, aranyutcákon járkálhatott, csillogás és imádat vette körül. Jézus pedig az emberek iránti szeretetétől hajtva, belepréselődött egy 14 éves kislány méhébe, és világra jött a Föld nevű sárbolygón. Érdekes, hogy az evangéliumok nagyon szűkszavúan számolnak be Jézus születéséről, haláláról viszont részletesen tudósítanak. Ő ugyanis azért született meg erre a földre, hogy meghaljon értünk, és megbocsájthassa bűneinket. Ha ezt az ajándékot, amit most is a saját születésnapján nyújt felénk, elfogadjuk, akkor majd együtt sétálhatunk vele az aranyutcákon, ott, ahol nem lesz már pandémia, koronavírus, szenvedés.
„Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradtság.” (Jelenések 21:4)
Kívánom tehát, hogy éljünk ezzel az eséllyel, amit idén kaptunk, és találkozzunk személyesen az ünnepelttel, Jézus Krisztussal, akit semmilyen kijárási tilalom, pandémia nem tart vissza attól, hogy átöleljen minket, és elmondja, hogy mennyire szeret.
Szeretetének ékes példája a karácsony.
