Szerző: Ceglédi Jana Marica

Beküldve:

Az én matekérettségim

„Gyök-izék és egyéb kínszenvedések”

 

     A matekérettségimet soha nem feledem. Még mindig vannak rémálmaim róla. Megbuktam.

Az írásbelin annyi pontom lett, hogy szóbelire mehessek, de a kettes érdemjegytől nagyon messze álltam. 

     Ezen nem is csodálkozom. Emlékszem, ültem a papír fölött, és már a kérdéseket sem tudtam értelmezni. Csak a számokat láttam, amelyek fenyegetőzve nyúltak felém.

     Szegény, megboldogult matektanárom, Wernke tanár úr nagyon sokat küszködött velem, de antitalentum voltam. Egyedül én buktam meg az egész évfolyamon.  A matekszóbeli napján csak miattam gyűlt össze a bizottság.

     A szóbelitől szorongtam. Készülni sem tudtam rendesen. Egyedül a Pitagorasz-tételt magoltam be, de elmagyarázni már nem tudtam volna, s utólag derült ki számomra, hogy ezeket bizonyítani is kell, az meg végképp lehetetlen küldetés volt. Mindenesetre nagyon reménykedtem benne, hogy ezt húzom, mert ezt tudtam, álmomból felkeltve is: a2+b2=c2.

Bean

     Végül nem volt szerencsém, és a Thalész-tételt húztam. Azon kívül, hogy már hallottam róla, semmit sem tudtam. Wernke tanár úr súgta oda nekem, hogy használjam a Négyjegyű függvénytáblázat című könyvet. Megtaláltam a helyes választ. Örültem nagyon. Eljött a számonkérés ideje. Ott ültem a bizottság előtt. Annyi volt csupán a baj, hogy nem írtam vázlatot, hanem a függvénytáblából akartam felolvasni a lényeget. Az elnöknek, mikor meglátta és felfogta, mire készülök, kikerekedett a szeme, és inkább elhagyta a termet. A tanáraim szemében rémület ült. Én magabiztosan, rutinos színész-tanoncként nem hagytam magam elbizonytalanítani. Felolvastam a tételt, úgy, mintha a világ legizgalmasabb dolga lenne.

Ekkor már a matektanárom kínjában nevetett. Volt még egy kérdése: 100X100 az mennyi. Szemtelen voltam. Elővettem a számológépemet, bekapcsoltam, és komótosan kiszámoltam, majd diadalittasan bejelentettem, hogy tízezer.

Ekkor már mindenki szakadt a röhögéstől. A végén megkaptam a kegyelemkettest. Senki sem akart tovább a suliban látni. Főleg nem matekórán.

     Wernke tanár úr (aki egyébként az osztályfőnököm is volt) később elmesélte, hogy évekig én voltam a rémtörténet a végzősök számára. Megtisztelő szerep.

     Egy dolgot azért bánok; a mai napig, ha leértékelés van a boltban, és csak a százalék van feltüntetve, akkor nem tudom kiszámolni fejben az összeget. S már Wernke tanár úr sem él, hogy megtanítson rá.

     A matematika tehát soha nem lesz a barátom, de egyszer mégis előfordult az iskolában, ahol Bibliaismeretet tanítok, hogy a táblára fel kellett írnom az aznapi tananyagot. Semmit sem értettem belőle, mert valami „gyök-izéről” szólt, de állítólag nagyon szép táblakép lett. S a diákok valahogy megértették. Szóval van még remény.

Táblaképem, 2021.

Beküldve:

„Izgalmas idők elé nézünk” – Vendégposzt Hezam Nórától

Nem kérdés, hogy ebben a háborús helyzetben megfontoltságra és higgadtságra van szükség. Magyarország nem teheti meg, hogy bármilyen háborús konfliktusba beavatkozzon, fegyvereket szállítson. A NATO és az Európai Unió szervezeti egységét kulcsfontosságú fenntartani, a legfontosabb azonban a magyar emberek védelme, Magyarország biztonságának megőrzése, ezt pedig csak egy következetes és fegyelmezett, józan vezetéssel tudjuk elérni. A Magyar Honvédség helytállása és a humanitárius akciók szervezettsége is tiszteletreméltó. Magyarország történetének egyik legnagyobb volumenű segélyakciója zajlik, ukrán menekültek százezrein segítettek már a magyarok. A kormányzati becslések szerint közel 900 ezer menekült is érkezhet a háború sújtotta Ukrajnából Magyarország területére.

 

A fennálló helyzettel kapcsolatos biztonságpolitikai kérdésekkel Nógrádi György szakértőhöz fordultunk.

Hezam Nóra (H.N.): – Az EU-csúcson korábban elfogadott csomag korlátozza az Oroszország és az EU közötti kereskedelmet és a vízumkiadást is. Oroszországot a szankciók azonban, olybá tűnik, nem tántorítják el attól, hogy előretörjön. Érdemes azt is hozzáfűzni, hogy Oroszország szankciók alá vonása nem újdonság, s ez sem most kezdődött, hiszen már 25 éve szankcionálják. Hogyan hat az 1,6 milliárd dolláros gazdaság mozgóterére a jelenleg tapasztalható orosz pénznem devalválása, és hogy változott a nagyhatalmak geopolitikai helyzete?

 

Nógrádi György (N.Gy.): – Az amerikai politika ma egy súlycsoportba veszi Kínát és Oroszországot, mint ellenséget, ezért a két ország jelenleg összefog. Közös fegyverfejlesztéseik vannak és közösen lépnek fel az USA ellen. Ez azt jelenti, hogy Kína Tajvan-politikáját Oroszország, Oroszország Ukrajna-politikáját pedig Kína támogatja. Amerika azzal, hogy egy kalap alá vette őket, véleményem szerint stratégiai hibát követett el.

H.N.: – Érdemes megfigyelni azt is, hogyan pozícionálja magát az Egyesült Államok. Hozzájárul a heves konfliktus kiélesítéséhez, bomlasztja az EU-t, és közben próbál a konfliktus szélén megmaradni, „semleges” címszó mögé bújva.

 

Fontos beszélni azonban a nemzetállami határok megvédéséről is, hiszen a haderőfejlesztés fontos szereppel bír. Magyarország hatalmas erőfeszítéseket és beruházásokat hajtott végre az utóbbi időben ezen a területen is. A 2024-re ütemezett NATO által elvárt 2%-os arányszám elérése miben és hogyan változhat?

 

N.Gy.: – El kell, és el is fogjuk érni. A haderőfejlesztés azonban ennél tovább megy, 2030-ig pontosan megvan, hogy mit kell csinálnunk.  A fegyverkezési verseny témájához kapcsolva pedig annyi biztosan elmondható, hogy ez már elkezdődött és folyamatos.

 

H.N.: – Egyre nagyobb fegyverkezési verseny látható tehát, és ezzel kapcsolatos kereskedelmi feszültségek is tapasztalhatóak, ez nem kérdés.

 

N.Gy.: – Így van. Fontos hozzátenni, hogy elképesztő mennyiségű fegyvert adnak jelenleg Ukrajnának. A hadiipari exportban pedig messze első helyen áll az Egyesült Államok.

H.N.: – A volt amerikai elnök, Donald Trump egy legutóbbi beszédében elmondta, az ő elnöksége ideje alatt nem tört ki ilyen konfliktus, és ha ő lenne még mindig az elnök, ez az orosz invázió nem történt volna meg. Ez egy erős, provokatív kijelentés, azonban érdemes eljátszani azzal a gondolattal, hogy tulajdonképpen jó az Egyesült Államoknak és a többi nagyhatalomnak, hogy egy ilyen feszített geopolitikai helyzetben gyenge amerikai elnök áll az élen, hiszen sokkalta feszültebb lenne a helyzet erős nagyhatalmi szembenállások esetén. Tanár Úr ezt, hogy látja? Milyen erős kapcsolat van Trump eltávolítása és Putyin háborús lépése között?

 

N.Gy.: – Fontos elmondani, hogy Trump a gazdaságot, noha talpra állította, de a Covid járványt félreállította. Biden képtelen az USA-t vezetni, a szerencséje az, hogy a mögötte lévő hírszerzés, a Pentagon és a Külügy kiváló hírszerzőkkel rendelkezik.

H.N.: – Az utolsó kérdés a francia külügy irányvonalára és állásfoglalására vonatkozik. Franciaországnak a politikájára alapozva érdekes elgondolkozni azon, hogy hogyan pozícionálja magát az EU-n belüli koordinációs folyamatokban. Macron és Putyin közötti kapcsolat intenzitása aláhúzza-e a francia külpolitikának azt az irányvonalát, hogy német pénzügyi forrásokból valósuljon meg akarata az Európai Unión belül?

 

N.Gy.: – Macron bármi áron köztársasági elnök akar lenni. Ez akkor valósulhat meg, ha a kihívója szélsőjobbról vagy szélsőbalról jön, de ha a centrumból érkezik valaki, akkor nagy bajban van. Macron mindent megtesz a népszerűségért. Soron kívüli tárgyalásokat folytat Putyinnal, és megpróbálja az Európai Unióban a Brexit után a vezetést a németektől átvenni, a kérdés, hogy ez sikerülni fog-e. Izgalmas idők elé nézünk.

(A szerző a Budapesti Műszaki Egyetem nemzetközi gazdálkodás alapszakán tanul. A vendégcikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztő (Muzslai-Bízik Bencze) álláspontját. De az izgalmas, okos írásokat szívesen közöljük. Várjuk a Te véleményedet is!)

Beküldve:

LMBTQ a fegyveres konfliktus árnyékában – vendégposzt Hezam Nórától

„A nyugati közvélemény egy Ukrajna–párti szolidaritásba kezdett” – Kohán Mátyással, a Mandiner újságírójával beszélgettem.

A témánk: az LMBTQ és a közelgő választások a fegyveres konfliktus árnyékában. 

Hezam Nóra (H.N.):

A következő hetek legalább annyira fognak szólni az ukrán-orosz konfliktusról, mint az áprilisi választásról. Az ellenzéki összefogás kapitánya, Márki-Zay Péter pedig talán az utóbbi időben tette a legfelelőtlenebb kijelentését, miszerint „Orbán Viktor egy személyben felelős a háborúért és azért, hogy emberek halnak meg”. Vajon erősíti-e ez az ellenzéki, még inkább feszültségkeltő hozzáállás és a kiélezett fegyveres, konfliktusos helyzet a jelenleg regnáló kormányt?

 

Kohán Mátyás (K.M.): 

A kormány elsődleges ellenfele ebben a környezetben nem az ellenzék, hanem a gazdasági helyzet. Az nem különösebben kérdés, hogy a jobboldal a háború külpolitikai kezelésében a versenyt egyértelműen megnyerte.
A Századvég nemrégiben megjelent kutatása szerint pedig a magyarok 66%-a úgy véli, hogy Orbán Viktor az erősebb vezető Magyarország biztonságának megőrzése szempontjából. Az egyértelmű, hogy az ukrán-orosz konfliktus egyáltalán nem értelmezhető feketén-fehéren. Nem a jó és a rossz, a gonosz és a jó összecsapásáról beszélünk, ha a konfliktust nézzük. Az viszont egyértelmű, hogy most kibillent az agresszor-áldozat dinamikája. A jelenleg kialakult helyzet gócpontjának megfelelő kontextusba helyezéséhez vissza kell mennünk 2014-be, mikor is Oroszország annektálta a Krímet és Kelet-Ukrajnában területeket foglalt el. Az ukrán-orosz feszültség pedig most érte el forráspontját. Érdemes megvizsgálni ezek mellett a háborús kommunikációt is, ugyanis az információ és dezinformáció rendkívüli befolyásoló hatalmi erővel bír, különösen ilyen helyzetben. 

Fotó: Földházi Árpád / Mandiner

H.N:

Teljesen egyértelmű, hogy mind az ukrán, mind az orosz kommunikáció a hazugságok sorozatából áll. Az ukrán kommunikáció célja egyrészt a morált növelné az ukrán hadsereg és a lakosság körében. Az orosz kommunikáció alapján nem világos, hogy pontosan mi a céljuk. Oroszország vonatkozásában tehát nem látjuk, hogy a demilitarizáció és nácimentesítés címszó pontosan mit jelent. A politikai célra pedig nem engednek következtetni. Nem világos tehát az orosz félről a stratégiai kommunikáció.

Az is látható, hogy ebbe a konfliktusba már éppúgy bele van keverve a nemzeti sovinizmus, mint az LMBTQ-propaganda. A Pride hivatalos oldalán jelentette be, hogy segít az ukrán LMBTQ menekülteknek, és ez az egyedüli szervezet, ami szerint a menekülteket meg kell különböztetni, szét kell választani szexuális orientáció és identitás szerint is. Mit gondolsz erről?

 

K.M.:

Látni kell, hogy Ukrajna kisebbségpárti polgárjogi harcos országnak való beállítása abból adódik, hogy a nyugati sajtó jelentős része szintén beállt a háborús propagandába és Ukrajna oldalán folytatja azt.

Ukrajna pont ugyanúgy egy ortodox ország, mint Oroszország.

Ukrajna semmilyen tekintetben nem liberálisabb az LMBTQ kisebbség vonatkozásában, mint Oroszország és Ukrajna a kisebbségi kérdéseket erősen politikai kérdéseknek tekinti.

Egy kisebbségpárti polgárjogi harcos aktivista országnak beállítani Ukrajnát, az kizárólag azt a célt szolgálja, hogy a nyugati környezetnek könnyebb legyen eladni a háborút.

 

H.N.:

– A közösségi média talán összes platformját elárasztották az ukrán színekkel és majdnem minden profil sárga-kékbe lett öltöztetve, teljes ukránimádat és -szimpátia tapasztalható, tehát azért csak ezt az ukrán narratívát láthatjuk jellemzően a nyugati részről. Az, hogy ilyen propagandisztikus mélységekig lett lesüllyesztve ez a feszített konfliktus, illetve az, hogy ennyire aránytalan a narratívafeloszlás, mennyire tekinthető destruktívnak?

 

K.M.:

A nyugati közvélemény egy Ukrajna-párti szolidaritásba kezdett. Ez teljesen egyértelmű. Ilyen hatástalan és ennyire álságosan semmit érő profilképkommandó még nem volt, mint ebben a konfliktusban.

Az LGBTQ-lobbi sajtópozíciója gyengülhetett az utóbbi időszakban, azonban még mindig erős visszhangja van.

Több amerikai média – köztük pl. a Vanity Fair – is foglalkozik jelenleg a témával a háborúhoz kapcsolva, olyan kijelentések mellett, mint: „Az Ukrajnáért vívott harc, egyben az LGBTQ jogokért vívott harc is.”

Hezam Nóra

Megjegyzés: Az LMBTQ egy betűszó, ami a leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzneműek, valamint a különösek (nem heteroszexuálisak) összefoglaló megjelölésére használnak. A betűszó eredeti angol megfelelője az LGBTQ, mely a következő szavakból áll össze: 

 

L – Lesbian (magyarul leszbikus)
G – Gay (magyarul meleg)
B – Bisexual (magyarul biszexuális)
T – transgender (magyarul transznemű)
Q – queer (magyarul nem heteroszexuális)

 

(A szerző a Budapesti Műszaki Egyetem nemzetközi gazdálkodás alapszakán tanul. A vendégcikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztő (Muzslai-Bízik Bencze) álláspontját. De az izgalmas, okos írásokat szívesen közöljük. Várjuk a Te véleményedet is!)

Beküldve:

Mit köszönhetnek a nők a kereszténységnek? Nemzetközi nőnapi üdvözlet

Milyen helyzetben lennének ma a nők a nyugati világban, ha Jézus Krisztus soha nem jött volna el, és nem élt volna a Földön? „A római világ kereszténnyé válása hatalmas változást hozott a nők helyzetében.” (Roman Women) „Jézus születése jelentette a fordulópontot a nők történetében.” (New Catholic Encyclopedia)

Görögországban Krisztus előtt a nők helyzete lesújtó volt.

Egy tisztességes athéni asszony nem hagyhatta el az otthonát, ha nem kísérte egy megbízható férfi, aki általában a férje által kijelölt rabszolga volt. Amikor a férj férfivendégeket fogadott otthonában, az asszony nem ehetett és nem is érintkezhetett velük. Vissza kellett vonulnia az otthonuk női részébe. Az átlagos athéni asszony helyzete körülbelül egy rabszolgáénak felelt meg.

„Nincs még egy eleven és eszes lény, amelyiknek olyan rossz sorsa lenne, mint nekünk, nőknek!” (Euripidész Médeia című tragédiája)

A nőket a férfiakhoz képest alacsonyabb rendűnek tartották, sőt bizonyos görög költők egyenesen a gonosszal azonosították őket. Aiszkhülosz tragédiájában a kar jelenti ki:

„Ármány, rosszakarat él (a nők) gonosz hollószívében, az oltárokat semmibe sem veszik ők” (Oltalomkeresők 748-49).

Pandóra szelencéjének görög mítosza is a nőket okolja, amiért a gonosz bejött a világba. 

A római nők helyzete hasonló volt.

 

Ott az asszonynak még arra sem volt joga, hogy a férje rabszolgájának utasításokat adjon. A férj élet és halál ura volt felesége számára. „Teljes hatáskörrel bírt felesége fenyítésére, és egyes esetekben még meg is ölhette.” 

A zsidó kultúra ugyanolyan előítéletes volt a nőkkel szemben, mint a görög-római.

 

A Misnában azt tanították, hogy „Inkább égessék el a Törvény (Tóra) betűit, semhogy egy nő kezébe kerüljenek… ha egy férfi a Törvényre tanítja a lányát, az olyan, mintha bujálkodásra tanítaná.” 

Jézus Krisztus megjelenése radikális változást hozott a görög, római és zsidó nők számára, akik évszázadokig szélsőségesen elnyomott helyzetben voltak. Cselekedetei és tanításai új magaslatokba emelték a nők megbecsülését, gyakran barátai és ellenségei megrökönyödésére és rémületére. Például a János evangéliuma 4. fejezete beszámol a szamariai asszonyról. Jézus megszólította őt, és inni kért tőle. Egy szamariaival beszélni már önmagában is elég rossz dolog volt, de Jézus figyelmen kívül hagyta azt a rabbinikus tanítást, hogy egy magára valamit is adó férfi nem beszél nyilvánosan egy asszonnyal. A szóbeli törvény világos volt: „Aki nővel beszél (nyilvánosan), magára vonja a gonoszt” (Misna, Avót 1.5). Egy másik, Jézus idejében fontos rabbinikus tanítás szerint „Nem szokás köszönni egy nőnek” (BT, Berakhót 43b). Jézus ezeket a szabályokat szegte meg.

 

            Az, hogy Jézus következetesen egyenlő jogokkal ruházta fel a nőket, és időnként kifejezetten őket választotta ki üzenete terjesztésére, különösen nyilvánvalóvá válik azzal a ténnyel, hogy megjelent azoknak az asszonyoknak, akik húsvét reggel elmentek az üres sírhoz. Őket választotta ki, hogy elmondják a tanítványainak: valóban feltámadt a halálból. Ezt mondta: „Ne féljetek! Menjetek el, mondjátok meg az én testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem” (Máté 28:10).  

            Miért nem Péternek és Jánosnak mondta Jézus ezeket a szavakat, akik szintén elmentek a sírhoz? Miért akarta, hogy asszonyok vigyék el az üzenetet a férfiaknak? Jézus – ezzel a cselekedetével többek között – arra mutatott rá, hogy védelmezni és segíteni kell az elnyomottakat és a megvetetteket.

            Fontos leszögezni, hogy Jézus nem nőmozgalmat indított el. Ő azért jött, hogy megváltoztassa az emberek szívét és gondolkodását, s nem azért, hogy társadalmi vagy politikai mozgalmat indítson. Ugyanakkor azzal, hogy tiszteletet adott a nőknek, és a férfiakkal egyenlőknek tekintette őket, nemcsak megtörte saját kora nőellenes kultúráját, hanem olyan mércét is felállított, amelyet követőinek is fel kell érnie. Ez aztán sokszor nem sikerült, vagy nem épp úgy sikerült, ahogy a Mester bemutatta. De erről majd egy másik cikkben lesz szó.

 

 

            Hölgyek! Nők! Lányok! Örülök, hogy Jézus felszabadított Benneteket. Értékesek és szeretettek vagytok! Ezzel az örömhírrel kívánok Nektek nagyon boldog nőnapot! 

(Forrás: Alvin J. Schmidt: Hogyan változtatta meg a kereszténység a világot?)

 

Muzslai-Bízik Bencze

  • +36 20 419 5664
  • bencziklopedia@gmail.com

Adatkezelesi Tájékoztató

 © Bencziklopédia 2020 Minden jog fenntartva!