Hol kezdődött a konfliktus és merre tart?
Az alábbi cikkben hárman foglalnak véleményt: Hezam Nóra (a Budapesti Műszaki Egyetem nemzetközi gazdálkodás alapszakán tanul, a Külügyi és Külgazdasági Intézet gyakornoka), Tuček Viktor (a Károli Gáspár Református Egyetem történelem szakos hallgatója, a Külügyi és Külgazdasági Intézet gyakornoka), Pálházy Ferenc (a Károli Gáspár Református Egyetem történelem szakos hallgatója).
Hezam Nóra: A február 24-én kitört orosz-ukrán háború váratlanul érte a világot. Ez a konfliktus tulajdonképpen az első olyan európai háború a 21. században, amely két, viszonylag jól felszerelt fegyveres erővel rendelkező ország között zajlik. Összefonódott gazdasági és kereskedelmi kapcsolati hátterükből adódóan pedig teljesen átalakultak a globális kereskedelmi viszonyok is. Szemtanúi lehetünk tehát az átformálódó kereskedelmi kapcsolatoknak, új típusú megállapodásoknak. Fontos megjegyezni, hogy nem csupán fegyveres háború, hanem ezzel együtt információs, dezinformációs háború is folyik. Mindkét fél saját narratíváját igyekszik számára hatékony módon kiépíteni, ha kell ferdítenek is. Az Oroszország elszigetelését célzó intézkedések 25 éve folynak, a háború azonban, mintegy felgyorsítva ezeket, azonnali szankciócsomagok aktiválását eredményezte a háború idején. A Nyugat célja Oroszország teljes ellehetetlenítése. Ez a háború valójában nem Ukrajna és Oroszország, hanem az USA és Oroszország között zajlik. Előtérbe került a konfliktus hatásaként az önellátóság és a nemzeti tartalékok tudatos tervezése is. A német szövetségi kormány az utóbbi időben hatalmas haderőfejlesztésekbe kezdett. Olaf Scholz német kancellár elmondása szerint százmilliárd eurós pénzügyi alapot hoz létre az ország védelmi képességeinek fejlesztésére, és ezentúl minden évben a hazai GDP 2% -át meghaladó alapot fordít erre a célra. Hazánk tekintetében ezzel kapcsolatban elmondható, hogy az idei évben a védelmi kiadásokra 1003 milliárd forintot fordíthat a tárca, 2024-re pedig elérjük a NATO felé vállalt 2%-os arányszámot a védelmi költségvetést illetően.
A közzétett intézkedések és tervek alapján a Honvédelmi Szervezet 2022. évi kiemelt feladatai közé sorolható többek között:
- – „a Honvédelmi Tárca 2022–2031. évekre vonatkozó Hosszú Távú Tervében rögzített, Zrínyi Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programhoz kapcsolódó képességfejlesztési programok, valamint működés-fenntartási feladatok végrehajtása,
- — az EU részére 2023-ra felajánlott V4 EU Harccsoport magyar nemzeti modulok felkészítési rendezvényeinek megszervezése és végrehajtása, részvétel a műveleti parancsnokság felkészítési rendezvényein, valamint a validációs gyakorlaton.”
Felmerül a kérdés, hogy mi zajlik mindeközben Moszkvában.
Moszkva nem éri be féleredményekkel. Hozzá kell tenni, hogy a szakértők úgy vélik, az orosz hadsereg közel 90%-a még érintetlen, s ez egy lényeges információ a béke láthatósága és az erők összevetése miatt is. Mevlüt Çavuşoğlu török külügyminiszter úgy nyilatkozott, a felvetett hat ügy közül négyben megegyezés született, és úgy vélte, a béke is látóhatáron belül lehet.
De menjünk vissza a történelemben egy kicsit. A Szovjetunió 1991 decemberében történt megszűnése teljesen átrajzolta a hatalmi erőviszonyokat, felborította az addigi nagyhatalmi dinamikát és súlyos gazdasági-politikai válságot okozott az utódállamként létrejött Orosz Föderációban. Vlagyimir Putyin szakított a jelcini évtized irányvonalával és erősen központosított hatalomgyakorláshoz nyúlt, amely Richard Pipes harvardi történészprofesszor, Oroszország-szakértő szerint mindig is jellemezte Moszkvát.
Tuček Viktor: A mai Oroszországot, a látszat ellenére, inkább az egykori cári vezetés és a modern totalitárius demokrácia ötvözete irányítja. A Szovjetunió felbomlásával Oroszország kikerült a nagyhatalmi státuszból, de a törekvések továbbra is jelen vannak. Ukrajna a kiváló termőföldjeivel kulcsszerepet játszik ebben, ezért ugyan nem jogosan, de várható volt az orosz térhódítás a régióban.
Pálházy Ferenc: Ukrajna nyugat felé mozdulásáról a következőket tudom mondani. Az orosz stratégiai gondolkodás kulcskérdésként viszonyul ahhoz a mintegy 2500 km sugarú zónához, amely Moszkva és a nyugati nagyhatalmak között terül el. Az elmúlt két évszázad tapasztalataiból az orosz fél azt a következtetést vonta le, hogy e végtelen szárazföld a legszervezettebb hadsereget is demoralizálja, megtöri, szétzilálja. Éppen ezért Moszkva értékelése szerint a nyugati katonai szövetséget kereső Ukrajna stratégiai krízist jelent Oroszország számára. Kijev nyugati közeledése tehát felborította Kelet-Közép-Európa közel harminc éve kialakult stabilitását.
Hezam Nóra: Március 18-án a moszkvai Luzsnyiki stadionban tartották a Krím Ukrajnától való elcsatolásának 8. évfordulójának ünnepségét. Vlagyimir Putyin orosz elnök beszédében hangsúlyozta: „Oroszország soha nem térdelt le és nem is fog”. A háború még tart, az Ukrajna elleni offenzíva folytatódik, a béke pedig sajnos még messzinek tűnik.
(A vendégcikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztő (Muzslai-Bízik Bencze) álláspontját. De az izgalmas, okos írásokat szívesen közöljük. Várjuk a Te véleményedet is!)
