2019,2020 és itt vagyunk a 2021-es évnek lassan a közepén, még mindig a járványhelyzettel kapcsolatban felmerülő társadalmi, gazdasági kérdésekkel, a válaszokat illetően pedig magas bizonytalansági faktorral.
Változtak a szokásaink, a munkaerőpiaci trendek (globális szinten) és minden olyan terület, szektor, amit a pandémia hozadéka (legyen az pozitív vagy negatív) érint és így annak működési láncait, mozgatórugóit befolyásolja. A kitágított online tér kinyitotta előttünk a lehetőségek bővített digitalizációs tárházát. Az eddigi, amúgy is felgyorsult tempójú világunkban szimultán tapasztalhattuk bizonyos szektorok lassulását, stagnálását, vagy épp teljes kényszerleállását, míg más területeken (például az építőiparban, IT-szektorokban) szignifikánsan prosperáló technológiai folyamatokat. A változásokhoz, fejlődésekhez való rugalmas hozzáállás nagy különbségeket mutat.
„A kereslet-kínálat válsága mindenkit megvisel. Azt gondolom, vannak azért pozitív hatásai is a járványhelyzetnek, de ezeket nehezünkre esik ilyenkor nyersen meglátni, észrevételezni. A digitalizációs fejlődést illetően pedig úgy gondolom, a helyzet csak időbeni gyorsulást követelt meg, tehát rövid idő alatt kellett nagyot felmutatni és erre a technológiai ugrásra szükség is volt.” (Anonim, 20)
„Szerintem tisztább, vagy igazán letisztult képet ezekről a változásokról még nem nagyon kaphatunk, hiszen ezeket a járványhelyzet lecsengése után lehet majd jobban és élesebben elemezni. Nehéz feladat az is, hogy a pozitív és negatív hatásokat teljesen különválasszuk, mert szerintem ez sok esetben összemosódik.” (Luca, 20)
„A digitalizáció fejlődik, ha szeretnénk, ha nem. A pandémia ezen csak gyorsított, de úgy gondolom, ez elkerülhetetlen is volt.” (Gábor, 20)
A tanulságokat, tapasztalható konzekvenciákat érintve pedig sokan kiemelik az életben érvényes dolgok keresésére való nagyobb szomjat, a hála másfajta megközelítését, az idő értékének fontosságát és a csend lelki életünket kiélesítő hatását:
„Ebben a nagy bezártságban és tényleges csendben lehet meglátni jobban az igazán fontos dolgokra kötött energiánkat, időnket. Valahogy a csend és a mostani időszakban megtapasztalt bezártság ilyen hatással van ránk. Jobban és tisztábban érzékeljük az életet.” (Anonim, 21)
„Az időre is máshogy tekintek. Átélhetem az idő értékét a maga teljességében, bár ez kicsit talán furcsán is hangzik. Ez a velejárója szerintem a nagy rohanások és a folyamatos feszített tempó elhagyásának. A hálaadásban is rengeteg változást észrevettem. Nem olyan robotszerű, hanem tényleg őszinte és komoly.” (Anna, 20)
A tömeges magány gyakori jelenség a ma társadalmában. Jobban érezhető ez, mint korábban bármikor. Súlyos viselni most az elszigeteltség, bezártság érzését és minden olyan kihívással való szembenézést, ami a pandémia periódusában fokozottan érint minden embert. Nehéz nem csak a fizikai, hanem lelki bezártság érzésének mélyebb rétegű felismerésével és az azzal járó érvényességek keresésének bizonytalanságával való szembenézés. Illetve az eddigi hosszadalmas kényszercsendességben az arra való súlyos ráeszmélés, hogy az életben igazán érvényes dolgokra sok esetben az ember önmagának tisztánlátást hazudtolva a szándékos vakság csapdájába esve próbálja elrejteni az ezekre való feleszmélést az élet sűrű zajában.
