Napjainkban is dúl a háború az oroszok és ukránok között. Míg mi ünneplünk, az ő ünnepük nem lehet teljes. Családok szétszakítva, házak lerombolva, éhezés, gyász. Persze az ő háborújuk mindenkire hatással van, így ránk is, hisz a szomszédban történnek a borzalmas dolgok. De mi magyarok, mégiscsak tudunk ünnepelni viszonylagos jólétben. Mégis: a karácsony üzenete az én életemben soha nem volt még ennyire időszerű.
Könyvtári kutatásaim közben találtam rá D. Dr. Pröhle Károly: Világosság a sötétségben című írására, ami 1941-ben jelent meg a Soproni Hírlapban.
Gondolatai ma is tűpontosak. Részletekben idézem:
Sötétség, mélységes sötétség borította a Földet, amikor feltűnt a betlehemi csillag és világosság támadt az éjszakában. (…)
Sötétség, mélységes sötétség borítja a Földet most is, hisz a Sötétség hatalmai meggyújtották a gyűlöletet a pusztító szenvedély, a nyomor, a kétségbeesés reménytelennek látszó éjszakájába döntve a népeket, az emberiséget. Millió és millió lélekből szakad fel a sóhaj, a kiáltás: Hová jutottunk? Mi lesz velünk? Mi lesz az emberiséggel? (…)
Aggódva, kétkedve, szinte kétségbeesetten kérdezzük: nincs egy, csak egy reménysugár, mely bevilágítana ebbe az éjszakába? (…)
Karácsony van.
Minden sötétségen keresztül, mely reánk borult, de minden cicomán és külső fényességen keresztül is, mellyel ünnepünket díszíteni szoktuk, lássuk meg azt a világosságot, mely a megtestesült Örök Szeretet gyermekarcáról sugárzik felénk a betlehemi jászolból, és halljuk meg a karácsonyi angyal égi üzenetét: Született néktek megtartó, – s akkor világosság támad, boldogító, új életet sarjadoztató meleg világosság támad a mi kétségektől gyötört szegény szívünkben- lelkünkben is! Akkor minden ellenkező, kétségbeejtő látszat ellenére szent bizonysággal valljuk: Nem, nem arra van rendelve az emberiség, hogy egy szörnyű átok súlya alatt nyomorultul elpusztuljon, hanem, hogy Krisztus, a megváltó Örök Szeretet karjain megtisztuljon és a mennyek országába emelkedjen. Az Egyszülött földre szálltával megnyilatkozott ég ma is nyitva áll az emberiség fölött és a Kegyelem áldásait ma sem tagadja meg tőlünk, – csak mi el ne zárkózzunk, csak mi el ne szakadjunk hűtlenül, hálátlanjul, hitetlenül. Szent hitünk, hogy a Kegyelem Atyja minden sötétségen, minden szenvedésen, minden világrengető háborúságon keresztül üdvösséges gondolatainak végső célja felé vezeti, akarja vezetni – csak mi el ne forduljunk Tőle – a népeket, az emberiséget.
(…)
(…) a családi élet ápolása. Ami jó, ami boldogság ezen a siralmas földön még van, annak otthona és kiröpítő fészke a keresztény család. Ahol züllik a család, ott züllik a nemzet. Ahol épül a család, ott épül a nemzet. (…)
A karácsony lelke hassa át állandóan családi életünket. Karácsony sajátosképpen a keresztény család ünnepe, mely az égieket a földiekkel hozza titokzatos, boldogító kapcsolatba. Isten Atyánkká lett egyszülött Fiában, az Úr Jézus Krisztusban. Mi az ő gyermekei, egymásnak testvérei vagyunk. Ez a karácsonyi örök Evangélium, családi, egyéni, társadalmi, nemzeti életünk megújulásának örök forrása. (..)
Vajha a karácsony égi fénye hatná át mindannyiunk lelkét és sugározna onnan át életünk tágabb és tágabb köreibe s így lenne több és több világosság a sötétségben!
