„A nyugati közvélemény egy Ukrajna–párti szolidaritásba kezdett” – Kohán Mátyással, a Mandiner újságírójával beszélgettem.
A témánk: az LMBTQ és a közelgő választások a fegyveres konfliktus árnyékában.
Hezam Nóra (H.N.):
A következő hetek legalább annyira fognak szólni az ukrán-orosz konfliktusról, mint az áprilisi választásról. Az ellenzéki összefogás kapitánya, Márki-Zay Péter pedig talán az utóbbi időben tette a legfelelőtlenebb kijelentését, miszerint „Orbán Viktor egy személyben felelős a háborúért és azért, hogy emberek halnak meg”. Vajon erősíti-e ez az ellenzéki, még inkább feszültségkeltő hozzáállás és a kiélezett fegyveres, konfliktusos helyzet a jelenleg regnáló kormányt?
Kohán Mátyás (K.M.):
A kormány elsődleges ellenfele ebben a környezetben nem az ellenzék, hanem a gazdasági helyzet. Az nem különösebben kérdés, hogy a jobboldal a háború külpolitikai kezelésében a versenyt egyértelműen megnyerte.
A Századvég nemrégiben megjelent kutatása szerint pedig a magyarok 66%-a úgy véli, hogy Orbán Viktor az erősebb vezető Magyarország biztonságának megőrzése szempontjából. Az egyértelmű, hogy az ukrán-orosz konfliktus egyáltalán nem értelmezhető feketén-fehéren. Nem a jó és a rossz, a gonosz és a jó összecsapásáról beszélünk, ha a konfliktust nézzük. Az viszont egyértelmű, hogy most kibillent az agresszor-áldozat dinamikája. A jelenleg kialakult helyzet gócpontjának megfelelő kontextusba helyezéséhez vissza kell mennünk 2014-be, mikor is Oroszország annektálta a Krímet és Kelet-Ukrajnában területeket foglalt el. Az ukrán-orosz feszültség pedig most érte el forráspontját. Érdemes megvizsgálni ezek mellett a háborús kommunikációt is, ugyanis az információ és dezinformáció rendkívüli befolyásoló hatalmi erővel bír, különösen ilyen helyzetben.
Fotó: Földházi Árpád / Mandiner
H.N:
Teljesen egyértelmű, hogy mind az ukrán, mind az orosz kommunikáció a hazugságok sorozatából áll. Az ukrán kommunikáció célja egyrészt a morált növelné az ukrán hadsereg és a lakosság körében. Az orosz kommunikáció alapján nem világos, hogy pontosan mi a céljuk. Oroszország vonatkozásában tehát nem látjuk, hogy a demilitarizáció és nácimentesítés címszó pontosan mit jelent. A politikai célra pedig nem engednek következtetni. Nem világos tehát az orosz félről a stratégiai kommunikáció.
Az is látható, hogy ebbe a konfliktusba már éppúgy bele van keverve a nemzeti sovinizmus, mint az LMBTQ-propaganda. A Pride hivatalos oldalán jelentette be, hogy segít az ukrán LMBTQ menekülteknek, és ez az egyedüli szervezet, ami szerint a menekülteket meg kell különböztetni, szét kell választani szexuális orientáció és identitás szerint is. Mit gondolsz erről?
K.M.:
Látni kell, hogy Ukrajna kisebbségpárti polgárjogi harcos országnak való beállítása abból adódik, hogy a nyugati sajtó jelentős része szintén beállt a háborús propagandába és Ukrajna oldalán folytatja azt.
Ukrajna pont ugyanúgy egy ortodox ország, mint Oroszország.
Ukrajna semmilyen tekintetben nem liberálisabb az LMBTQ kisebbség vonatkozásában, mint Oroszország és Ukrajna a kisebbségi kérdéseket erősen politikai kérdéseknek tekinti.
Egy kisebbségpárti polgárjogi harcos aktivista országnak beállítani Ukrajnát, az kizárólag azt a célt szolgálja, hogy a nyugati környezetnek könnyebb legyen eladni a háborút.
H.N.:
– A közösségi média talán összes platformját elárasztották az ukrán színekkel és majdnem minden profil sárga-kékbe lett öltöztetve, teljes ukránimádat és -szimpátia tapasztalható, tehát azért csak ezt az ukrán narratívát láthatjuk jellemzően a nyugati részről. Az, hogy ilyen propagandisztikus mélységekig lett lesüllyesztve ez a feszített konfliktus, illetve az, hogy ennyire aránytalan a narratívafeloszlás, mennyire tekinthető destruktívnak?
K.M.:
A nyugati közvélemény egy Ukrajna-párti szolidaritásba kezdett. Ez teljesen egyértelmű. Ilyen hatástalan és ennyire álságosan semmit érő profilképkommandó még nem volt, mint ebben a konfliktusban.
Az LGBTQ-lobbi sajtópozíciója gyengülhetett az utóbbi időszakban, azonban még mindig erős visszhangja van.
Több amerikai média – köztük pl. a Vanity Fair – is foglalkozik jelenleg a témával a háborúhoz kapcsolva, olyan kijelentések mellett, mint: „Az Ukrajnáért vívott harc, egyben az LGBTQ jogokért vívott harc is.”
Hezam Nóra
Megjegyzés: Az LMBTQ egy betűszó, ami a leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzneműek, valamint a különösek (nem heteroszexuálisak) összefoglaló megjelölésére használnak. A betűszó eredeti angol megfelelője az LGBTQ, mely a következő szavakból áll össze:
L – Lesbian (magyarul leszbikus)
G – Gay (magyarul meleg)
B – Bisexual (magyarul biszexuális)
T – transgender (magyarul transznemű)
Q – queer (magyarul nem heteroszexuális)
(A szerző a Budapesti Műszaki Egyetem nemzetközi gazdálkodás alapszakán tanul. A vendégcikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztő (Muzslai-Bízik Bencze) álláspontját. De az izgalmas, okos írásokat szívesen közöljük. Várjuk a Te véleményedet is!)
