Ez a kórság már Káin és Ábel között is felütötte a fejét, és azóta is pusztít az emberiség között. Nap mint nap egymás torkát szorongatjuk, mert irigyek vagyunk egymásra. Mindenhol megjelenik: családi ebédeken, randikon, baráti társaságok beszélgetésein, tömegközlekedésen vadidegenek között. Az irigység felemészt mindent és mindenkit körülöttünk, s ez így van már többezer éve. Az elmúlt időszakban viszont sokkal durvábban tapasztaltam fojtogató jelenlétét, mint úgy általában. Erőszakosan lihegett a nyomomba, bármerre is jártam. Úgy éreztem, mindenkit megront ez a kórság, köztük engem is, és a nyomában boldogtalanság, frusztráltság jár. Pedig nincs szebb látvány a megelégedett embernél, aki bár mindent megtesz előjutása érdekében, de közben nem másokra irigykedik, nem nyugtalankodik, hanem a békesség veszi körül. Sőt! Ha úgy van, még együtt is örül a másik emberrel, ha annak sikerül valami; vagy, ha olyan dologban részesül, amit „szerinte az illető meg sem érdemelt.” Az elégedettség nem azt jelenti, hogy mindenünk megvan, amire a földön vágyunk. Ilyen soha nem lesz. Hanem megelégszünk azzal a lehetőséggel, helyzettel, ami adatik.
Eszembe jutnak Sréter Mór szavai, melyeket bár 1937. szeptember 19-én mondott, akár napjainkban is elhangozhatnának: „Az emberiség sajnos elhagyta a nyugalmat és elégedettséget biztosító középutat, és az izgalmakkal és gondokkal terhelt napos oldalt választotta életiránynak. Nehézségeket leküzdve, akadályokat átugorva, fut, rohan mindenki a boldogítónak vélt napfény után. Mindenki törekszik, igyekszik többet kiküzdeni a sorstól, mint amennyit az részére engedélyezett, dúsabbat, hatalmasabbat kicsikarni a földi léttől, mint amennyit az részére juttatott. Feldúlt a béke, megszűnt az együttérzés. Vad irigység és ádáz gyűlölet ütötte fel a fejét úgy egyéni, mint világi viszonylatban. Térjünk vissza az elégedettség hajlékába. Ez a feltétele a szeretetnek, a békének.”
Én úgy döntöttem, hogy Isten segedelmével örülni akarok a vezetők, politikusok és családtagjaik sikerének; büszke szeretnék lenni, ha a rokonaimnak, barátaimnak „bejön az élet”; és szurkolni akarok a szomszédaimnak, környezetemnek, hogy minden sikerüljön nekik, amit csak tesznek.
