Izidor személye közel áll Benczéhez. Na, nem tudásban. Inkább csak érdeklődési területben. Példakép. Izidor ugyanis kora egyik legműveltebb egyházi vezetője volt, hitte és vallotta, hogy mindenkinek biztosítani kell a tanulás lehetőségét, hogy a műveltség mindenkinek jár, több nyelven beszélt, tanult tudós volt és nevelő. Szelleme a mai modern korban is elkísér: őt választották az internet védőszentjének.
Johann Heinrich Alsted 1630 körül fogalmazta meg (hogy tudatosan, vagy tudtán kívül, ez máig rejtély; az is lehet, hogy próféta volt) a Bencziklopédia célkitűzését: „mindannak módszeres megértése, amit az embernek élete során meg kell tanulnia”.
Nagyot ugorva az időben a francia felvilágosodáshoz érünk, ahol az Encyclopédie jelentős teljesítménynek számított, s melynek célja Diderot szavaival „a közgondolkodási mód megváltoztatása” volt, az ismeretek terjesztése és a kritikus gondolat fejlesztése révén. Mintha csak a Bencziklopédiáról szólna. Fantasztikus!
Ez a mű már csak azért is szimpatikus Bencze számára, mert dicsérte a protestánsokat, és kritizálta a katolikus dogmát, ezért a teljes művet betiltották, de mivel az ügynek voltak magas körökben pártfogói, folytatták a munkát, és az újabb köteteket titokban juttatták el az előfizetőkhöz.
Ezzel azt is elárultam Benczéről, hogy bizony ő protestáns. Luthert és Kálvin a kedvencei közé tartoznak, de még sok más teológustól is szívesen tanul.
Bencze titkos vágya az, hogy ez a blog méltó legyen az elődökhöz.
