Egyedülállók gondolatai a párválasztásról

Múlt héten volt a házasság hete és a Valentin-nap (Magyarországon: Bálint-nap), s mint ilyenkor általában, most is tele voltak a különböző közösségi oldalak szebbnél szebb és boldogabbnál boldogabb szerelmespárokkal. Kíváncsi voltam, hogy hogyan élik meg ezt az időszakot az egyedülálló, szingli fiatalok, és hogy számukra milyen az ideális társ.

Fotó: Nathan Dumlao / unsplash.com

Milyen társat szeretnél? Külső és belső tulajdonságokat is sorolhatsz.

Anasztázia (21): 

Régebben küzdöttem ezzel a kérdéssel, de lassan kezd megszületni bennem a válasz. Eléggé erős személyiség, egész pontosan iniciatív és domináns vagyok. Azt gondoltam, hogy ha én piros vagyok, akkor a páromnak skarlátvörösnek kell lennie egészen, hogy ne én hordjam majd a nadrágot. Azaz ha én domináns vagyok, akkor ő legyen még dominánsabb, ha én egy „társaság középpontja” típusú ember vagyok, akkor neki még inkább annak kell lennie. Most már másmilyen perspektívából látom ezt. Nyilvánvaló, hogy egy határozott, talpraesett férfi szükségeltetik mellém, aki nem mond nemet a kalandra, de emellett szeretném, ha egy olyan ember lenne, aki mellett alkalomadtán megnyugodhatna az én nyughatatlan személyem is. Emellett, mivel hála Istennek jó értelmi képességekkel lettem megáldva, szeretném, ha ilyen téren is felnézhetnék majd a jövendőbelimre, azaz a férjem okos, intelligens, művelt lenne. S lehet, hogy ezért megköveznének páran, de számomra fontos, hogy egy használható diplomával rendelkezzen, ahogy én is fogok. 

 

Az ideális férfi számomra nemcsak hogy hisz Istenben, rendszeresen jár gyülekezetbe, hanem arra vágyom, hogy olyan személy legyen, akinek tűz ég a szívében Istenért. Tudja, hiszi és megéli, hogy a legnagyobb szerelem és a legerősebb szövetség, ami köttetett, az Isten és ember között van.

Huszti Eszter (27): 

Számomra az ideális férfi az, aki egyben a legjobb barátom is. Legyen köztünk kölcsönös tisztelet, szeretet, harmónia és humor. De ezeknél sokkal lényegesebb, hogy mindennél jobban szeresse és félje az Urat! Igazi atya legyen, akire fel tudok nézni, és jó apakép legyen a gyerekeinknek is.

Jázmin (21):

Nem egyszerű kérdés. Keresztény családban nőttem fel, hiszek Istenben, élő hitű kereszténynek tartom magam. Ezért olyan hívő embert keresek, akinek Isten nagyon hangsúlyos az életében. Nekem fontos, hogy választottam szeresse az Urat és hogy majd együtt tudjunk szolgálni Őt (az lenne az ideális, ha mindketten a zenével).

 

Szeretném, ha majd házasságunkban együtt tudnánk növekedni, fejlődni az Istennel való kapcsolatunkban. Belső tulajdonságait tekintve legyen olyan ember, aki szeret humorizálni, hiszen én is ilyen vagyok, értse az én nem mindennapi humoromat. Szívem vágya, hogy legyen kedves, gondoskodó, gyermekszerető, olyan férfi, aki Isten szeretetével bátorít, támogat, elfogad. Külső tulajdonságokat nézve legyen magas, izmos, emellett kissé mackós testalkatú, sötét hajszínű. Rendelkezzen olyan hobbival/hobbikkal, amelyek feltöltik, és amelyeket igazán élvez.

Nóra (20): 

Az ideális férfi legyen alázatos, őszinte, képes és hajlandó a gondoskodásra, nyitott, önzetlen, figyelmes, önfeláldozó, védelmező, törekvő, szorgalmas, fejlődni akaró, jó humorú, előrelátó, tanult, magasan képzett. Szeresse a Bibliát, és legyen ugyanazon a szellemi síkon, mint én. Legyen külsőre fitt/izmos, de nem túlzottan, és magasabb nálam.

Varga Dorottya (27):

Kerekesszékesként számomra fontos, hogy a férfi empatikus, segítőkész és megértő legyen. Számomra az ideális férfi fizikailag legyen ép és egészséges, mivel véleményem szerint így jobban tud a jövőben majd segíteni nekem a szükséges dolgokban, amikben esetleg segítségre szorulok, és szeretném, hogyha a segítségnyújtás számára semmilyen okból kifolyólag nem jelentene problémát. Keresztényként fontosnak tartom, hogy a társammal hasonló értékrendet képviseljünk mind a ketten.

Áron (25):

A számomra ideális nő a világnézetemtől és a hitemtől ne álljon fényévekre. Itt most nem arra gondolok, hogy mindenben hozzám hasonlóan gondolkozzon, de azt fontosnak tartom, hogy ne azzal teljen el az életünk, hogy a két végletet közelítjük.

Meggyőződésem, hogy nincs olyan, hogy „tökéletes lány”. Fontos, hogy legyen jó a természete, kellemes a kisugárzása, érezze magát szépnek.

Fotó: Travis Grossen / unsplash.com

Baracskai Gábor (33): 

Először is fontos leszögezni, hogy nem csak ideális nő jöhet szóba. Én sem tartom magam ideális férfinak, ezért is igyekszem egy bizonyos mértékig elnéző lenni, ha döntök, hogy egy lány szimpatikus –e vagy sem.

 

Megtért, élő hitű keresztény legyen. Ebből nem engedek. Vagy hívő lesz, vagy nem lesz. Protestáns vagyok, ha lehet, legyen ő is protestáns. Persze az ideális az lenne, ha ő is református lenne. 

 

 „A külső megfog, a belső megtart”.  

 

Lehet kicsivel magasabb is akár,  de az az ideális, ha néhány centivel alacsonyabb. Egészséges, de már az is nagyszerű, ha törekszik rá.

 

Én 33 éves vagyok. Huszonéves lányt szeretnék. Ennek főleg családtervezésben gyökerező praktikus okai vannak. De nem titok, hogy a kor összefügg a szépséggel, illetve gyakran gondolkodásában rugalmasabb az ilyen lány. Bár a magasabb kor több önismeretet eredményezhet, amit szintén nagyra becsülök. A jó önismeret nagyon szimpatikus.

Olyan lányt szeretnék, akinek szintén nagy cél az életében, hogy legyenek gyerekei. Akinek ez (akár más célok mellett is, de) nagyon fontos.

 

Nagyon nagyra tartom, ha egy lány már az elején megszólítható, tehát jelen van, eljár helyekre, ahol lehet vele ismerkedni, felregisztrál társkeresőre fényképpel, és hasonlók. 

 

Meg tudja/akarja fogalmazni, mit gondol. Ha már mélyül az ismeretség, az nagyon zavar, amikor nem értem, mi történik benne, de ezt nem tudja/akarja elmondani és nekem kellene kitalálni, ha valami gond van. Kiegyensúlyozott.

Számomra nagyon fontos, hogy tudunk-e hosszasan beszélgetni. Ébrednek-e ennek során új gondolatok, tudunk-e egymáshoz kapcsolódni. Megértem-e, és ő megért-e engem. Ehhez pedig nem feltétlen kell, hogy mindenről ugyanúgy gondolkodjunk.

 

Nagyon jól esik, ha azt tapasztalom a lány részéről, hogy tisztel. Ha úgy lát, hogy súlya van annak, amit mondok vagy teszek. Ez még mindig nem azt jelenti, hogy egy véleményen vagyunk mindenben, vagy hogy az van csak, amit én akarok!

 

Ha van benne nyitottság és képesség arra, hogy a közös dolgokban együttműködjünk. S végül az ideális nő számomra olyan, aki engem is szimpatikusnak talál.

Gordon Márk (26): 

Az ideális nő a természetes szépsége mellett legyen jólelkű és intelligens. Lehessen vele sok mindenről beszélgetni. Ne étkezzen fitneszdiéta szerint. Hajlandó legyen utazásra is. Ne csak a karrierjére fókuszáljon, s ne csupán az anyagiakban lássa az értéket. Merjen elköteleződni, neki is a házasság legyen a cél. Ne mereven gondolkozzon.

  • Házasság hete, Valentinnap környékén hangsúlyosabbá válik a párkapcsolat, és a közöségi háló tele van boldog, vagy legalábbis annak tűnő párokkal. Szingliként hogy kezeled ezt a helyzetet? 

 

Anasztázia: 

Szerintem egész jól. Nyilván azért átfut az agyamon a gondolat, hogy „de jó”, még egy február 14-e egyedül, de sokkal inkább egy átlagos nap, mint szomorkodással töltött percek sokasága. Igazából szingli barátnőkkel szoktunk vicces, az egyedülállóságunkat kiélező mémeket küldözgetni egymásnak, de a reakcióim ezekre már mást foglalnak magukba, mint mondjuk középiskolás koromban. Emlékszem, akkor tényleg szívásnak tartottam, hogy egyedül vagyok, és a nevetős smiley-k mellett sírósak is a válaszüzenet részét képezték. Ma már főként csak nevetek ezeken. Nyilván ma is vágyom társra, ezt nem tagadom, csak már próbálom másképp felfogni ezt. Tudom, hogy jön minden majd a maga idejében, és bízok Istenben, hogy ő tudja, hogy ez mikor legyen. Ami nekem többek között Valentinnapon (is) segít, az a családom: Anyukánk ilyenkor mindig vesz nekünk valami kis apróságot és azt mondja, hogy Valentinnapra kapjuk tőle (szerintem ez nagyon cuki, és sokat jelent, hogy a családtagjainktól mennyi szeretetet kapunk, mert ezáltal kevésbé érezzük magunkat egyedül). 

 

  Összességében örülök ezen a napon is a szerelmesek boldogságának (amíg nem az utcán döntik meg a leghosszabb franciacsók- világrekordot); hasznos, cuki ünnepnek tartom. Minden egyes Valentinnappal jobban várom, hogy egy nap egymásra találjunk azzal a személlyel, akivel egymásért az egyedülállóság biztonságába csomagolt szívünk kulcsait, minden kockázat ellenére is egymásnak, kizárólagosan egymásnak adjuk majd. Addig pedig célom, hogy egyedülállóként is úgymond teljes, boldog és megelégedett életet éljek, és önmagam legjobb verziójává váljak ama napig, hogy minél jobb, szeretőbb segítőtársa lehessek majd valakinek.

Huszti Eszter: 

Engem nem szokott érdekelni a Valentinnap. Ezen az ünnepen semmi nem múlik. Szerintem nem egy napon kell kifejezni a szeretetet a másik iránt.

Jázmin: 

Nem könnyű időszak ez. Már nagyon vágyom arra, hogy végre megismerjem az igazit, de most is próbálom Istenbe vetni az összes bizodalmamat, hiszen Ő tudja a legjobban, mi a jó nekem. Hiszem, hogy terve szerint időben véghez visz mindent az életemben, hiszen Isten sosem késik!

Nóra: 

Nem fogott meg túlzottan soha a Valentinnap lényege. Egyrészről aranyosnak gondolom, másrészről viszont csak marketingfogásként tekintek rá. Nem hiszem azt sem, hogy a figyelmességnek és a szeretetnek külön ilyen napot ki kellene jelölni. Ha nincs benne valamilyen szinten a mindennapokban ez, akkor nincs értelme. 

Meglehetősen jól viselem, mert nem vonom bele magam érzelmileg. Örülök, ha valakinek boldog kapcsolata van, engem nem zavar. Magát az ünnepet kissé „nyálasnak” és túlfeszítettnek gondolom. 

Varga Dorottya: 

Nyilván vágyom arra, hogy társam legyen, s ez ebben az időszakban még inkább előjön, de nem jó dolog sürgetni a dolgokat, és nem szabad mindenáron rágörcsölni erre. Egy ige jut eszembe a Bibliából: „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az év alatt. (…) Ideje van az ölelgetésnek, és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak.” (Prédikátor könyve 3. fejezet)

Áron: 

Az elmúlt évek Valentinnapjait nem egyedül töltöttem. Ebben az évben viszont igen. Nyilván ez nem érintett jól, de depresszióba sem estem tőle. Ez az év többi napjára is igaz, hiszen akkor is látok párokat, mégsem ösztökél ez arra, hogy nekem is feltétlen, azonnal legyen párkapcsolatom. Továbbá azért sem hatott rám negatívan, mert nem mentem fel aznap a közösségi hálóra. Az utcán sem találkoztam most annyi párral a Covid19 miatt, és a marketing sem tombolt annyira, mint ahogy ez az elmúlt években megszokott volt.

Baracskai Gábor: 

Alapvetően én a házasság hetének örülök, akkor is, ha eddig mindig egyedülálló voltam ebben az időszakban.  Én is ünneplem a mások boldogságát. Próbálom úgy felfogni, hogy ez reményt keltő, hiszen ha nekik sikerült megházasodni és házasságot fenntartani, talán nekem is fog.

Másfelől az is hozzátartozik, hogy aki megházasodik, annak az nemcsak örömöket, hanem nehézségeket is hoz az életébe. A házaséletnek és az egyedülálló életnek is megvannak az egyedi pozitív és negatív oldalai. A házasság nem old meg minden gondot, nem ad mindenre választ. Igyekszem nem bálványozni. Törekszem ismerkedni, párkapcsolatra és házasságra, de azt is tudom, hogy vannak szívemnek olyan hiányai és vágyai, amik csak majd a feltámadás után, Istennel szemtől szemben fognak betöltődni.

Gordon Márk: 

Elszomorít, hogy még mindig nincs párom. Mások húszévesen megtalálják egymást, én négy év múlva harmincéves leszek, és még mindig egyedülálló vagyok. Sok olvasással, játszással, rajzolással és sporttal csökkentem a veszteségérzetemet.

Fotó: Sandy Millar / unsplash.com